A világforradalom utján
hatalmas lépés a tanácsköztársaság kikiáltása Bajorországban. A munkás-, katona- és földmives - szegények tanácsának kezében van minden hatalom Bajorországban is. Ujjongó szivvel viszonozzuk bajor elvtársaink üdvözletét és büszkeséggel gondolunk arra, hogy a müncheni népbiztosok tanácsának első üdvözlete az oroszországi és magyarországi proletariátusnak szólt. Ujjongásunk, örömünk még zengőbb, harsányabb, ha Kelet felé nézünk. Az orosz tanácshatalom dicsőséges vörös hadserege nehéz, kemény küzdelem után, amire csak proletárfegyelem és proletárlelkesedés képesit, kiverte Odesszából a nemzetközi reakció fehér gárdáit és a Fekete-tenger egyik partjáról is piros zászlót lenget a szél a másik part, a bojárok Romániája felé. Vájjon habozhatnak-e még sokáig német-osztrák proletártestvéreink? Vájjon a nagyszerű müncheni példa után nem áll-e talpra Berlinben a legyőzhetetlen óriási Spartacus? Salzburgból már olyan jelentéseket kapunk, hogy ott is kikiáltották a proletariátus diktaturáját; Hamburg, a Ruhr-vidék, Essen a forradalom tüzében ég és Noske fehér gárdái, a császári hadsereg roncsai nem lehetnek elég erősek arra, hogy a németországi proletariátus nagyszerü lázadását vérbefojtsák. Spartacus legyőzhetetlen. A világforradalom utban van és döngő, mérföldes léptekkel jön, rohan, száguld Kelet felől a világforradalom. A háboru széttörte a II. Internacionálet. Proletárok egymás ellen harcoltak. Scheidemann „Burgfriede” politikája, a Thomas, Renaudel „union sacrée”-je, a Hendersonok, Plechanovok magatartása, a tényleges erőviszonyok, a szociálpatrióta bódulat darabokra zuzta a proletariátus nemzetközi szolidaritását. Örök büszkesége lesz a magyar proletariátusnak, hogy soha, egyetlen pillanatig nem járt ezen az uton. Forradalmi tradicióit nem adta föl, az osztályharc parazsa mindig ott izzott a lelkekben és a januári, juniusi nagy sztrájkokban hatalmas, roppant erőfeszitéssel lázadt a kapitalista állam, az imperializmus ellen. És ez a forradalmi tradició, ez az osztályharcos szellem tette lehetővé, hogy a magyar proletariátus a maga egészében ráhelyezkedjék a proletárdiktatura álláspontjára, elsőnek csatlakozzék az orosz tanács hatalomhoz és ezzel döntő lökést adjon a valóban forradalmi III. Internacionále kialakulásának. A bajor proletárforradalom hatalmas lépés a világforradalom, a III. Internacionále kiépitésének utján. Forró, őszinte, testvéri szolidaritásunk üdvözlete száll München felé, ahol roppant csapás sujtott le ujból a nemzetközi kapitalizmusra.
A legnagyszerübb vonás a bajorországi tanácshatalom megszületésében is az, hogy rendben, vér, áldozatok nélkül ment végbe, mert a proletariátus egysége a döntő, a történelmi napokban egyszerre megteremtődött. A többségi szociáldemokraták, a független szocialisták és a kommunisták között mély szakadékok tátongtak, ha nem is végcélra, de a taktikára vonatkozólag. A döntő pillanatban azonban leomlottak a válaszfalak, az egymással szembenálló frakciók találkoztak és létrejött, megvalósult az, amit a novemberi politikai forradalom óta egyre harsányabb szóval követel a német munkásság: a testvérharc megszüntetése, a proletariátus egysége. A tömegek akarata, parancsa, a helyzet kiérlelődése meghozta a sikeres, eredményes tanácskormányzás előföltételét, a proletariátus egységét. A müncheni példa nem tévesztheti el hatását Bécsben, Berlinben és a cseh proletariátusnak is tudatára kell ébrednie annak, hogy nem Habermann, Klofac, Nemec táborában a helye, nem a Kramarz feudális-kapitalista kormányát kell támogatnia, nem az osztályegyüttmüködésben, hanem az osztályharcban kell a megoldás, kibontakozás utját keresnie. És a vörös zászló, amely Odesszából leng a bojárok Romániája felé, gyujtó, lángoló fölhivás a román paraszt-, katona- és munkástestvéreink számára is. Csak a világforradalom, csak a nemzetközi tanácsköztársaság, csak a III. Internacionále megteremtése a nemzetközi forradalom szellemében törheti szét a dolgozók láncait.
Forradalmár katonai járőr Münchenben 1919 tavaszán (kép forrása: wikipédia)
Az orosz október, a magyar március, a bajor április proletárforradalmai diadalmas bevezetői annak a végső harcnak, amelyet a proletariátus a világkapitalizmus ellen viv. A vörös forradalom most elérkezett az ántánt nyugati frontjáig és a nemzetközi imperializmus drótakadályai előtt sem fog megállani. Másfél évvel ezelőtt, Brest-Litovsk után megjósolta Lenin, hogy az imperialista államok addig marcangolják egymást, addig taszigálják egymást a halál örvénye felé, amig valamennyien elpusztulnak és üszkös romjaikon kigyullad a világforradalom tüze. A jóslat most kezd valóra válni. A nyugati kapitalizmus még hörgő, ziháló tüdővel védekezik, de a vörös láng már ott is belekapott a rogyadozó épületbe és acélos csapások zuhognak az angol, francia, olasz, amerikai imperializmusra.
Száguldva, mérföldes léptekkel rohan előre Kelet felől a vörös forradalom. Nincs erő, nincs hatalom, amely megállithatná. A megbukott kapitalizmus véres romjain épül a szocialista állam. A világforradalom lokomotivja már Münchenben jár.
Április 8-ika szintén nevezetes dátum lesz a proletárforradalom történetében.
(Népszava 1919. április 9. 2. o.)
