A román békekötés. Ferdinánd király Marghilomanhoz.

Bécs, máj. 14.

A Budapesti Hirlap távirata.

A Steagul közli Ferdinánd királynak Marghilomanhoz intézett következő köszönő táviratát: Tudomást szerezvén a Bukarestben megkötött békeszerződésről, önnek és a többi delegátusnak hálás vagyok azért a nehéz és önfeláldozó munkáért, a mit jogaink megóvása körül értékes pillanatokban végeztek. Mint királyt és románt teljes remény tölt el derék és vitéz népem jövője iránt. Köszönöm önnek azt a bizalmat, a mit az országnak a magam és a dinasztiám vezetése alatt leendő továbbfejlődése iránt táplál. Ferdinánd.

Bratianu bünei

Bukarest, máj. 14.

Jászvásárból érkező, hirek szerint Moldovában a békekötés hirét nagy megelégedéssel fogadták. A Steagul kormánylap jelenti, hogy illetékes helyen mindazokat a hireket gyüjtik és mindazokat a nyomozási cselekményeket végzik, a melyek a Bratianu- és a Bratianu-Joneszku-kormány ellen teendő vád alapjául jognak szolgálni. Az előzetes nyomozás a háboru előkészítésére és vezetésére, nemkülönben az állami vagyon kezelésére is kiterjed. A Marghiloman-kormánynak e kérdésben való felfogása a lapnak egy cikkéből kitünik, mely a volt miniszterelnöknek büneit sorolja fel. Már 1914. szeptemberében szerződést kötött Oroszországgal, noha Románia Oroszország ellenségeivel volt szövetségben. Bratianu azt saját felelősségére tette anélkül, hogy valakit megkérdezett volna. A turiukajai védelmi munkálatok még a háboru kitörésékor sem voltak befejezve. Bratianu megsértette az alkotmányt, midőn megengedte, hogy idegen csapatok lépjenek román területre a nélkül, hogy román törvény erre engedelmet adott volna. A miniszterelnök párthivei meggazdagodásának kedvezett, a kik élénk üzérkedést folytattak az állam vagyonával. Végül elmulasztotta Bratianu, hogy a bresztlitovszki békealkalmat kihasználja.

Uj szerződésünk Németországgal

A Budapesti Hirlap tudósitójának távirata.

Berlin, máj. 11.

Valamennyi politikai körben élénken tárgyalják az uj szövetségi szerződés kimélyitésének várható lehetőségeit. Mivel részletek egyelőre még hiányzanak, kritikát nem gyakorolnak róla, mindössze a szociálisták jegyzik meg, hogy a kettős monarkiában – és itt mindenekelőtt a szláv nemzetiségekre gondolnak, – nem minden elem üdvözli majd egyforma örömmel ezt a megegyezést s a mellett a Vorwärts a Károlyi-csoport felé is kancsalitgat. Itt azonban általános a nézet, hogy a szociálisták ebben az egy pontban csalódni fognak. Itteni politikai körökben szigoruan kitartanak a mellett, hogy a régi szövetség kimélyitése következtében mindazok a reménykedések és lehetőségek, melyeket az antantbeli koponyák egy, a kettős monarkiával megkötendő esetleges különbekéhez füztek, egyszer- s mindenkorra eltüntek a világból.

Ennél azonban sokkal több történt. Németország és a kettős monarkia most sokkal keményebben van összekovácsolva, hogy kivivja a tisztességes békét. Mig ugyanis az eddigi szerződés elsősorban Oroszország ellenében biztositotta a kölcsönös védekezést, az uj szerződés most a szövetséges birodalmak életérdekeit biztositja mindenféle veszedelem ellenében. Az uj megegyezés részletei még nincsenek megállapitva. Ezeket egy külön tanácskozáson fogják megállapitani, a mikor is gazdasági, katonai és politikai kérdéseket fognak különösebben megtárgyalni.

Mivel pedig az uj szerződésnél voltaképpen hasonló érzésü népek szövetségéről van szó, az uj szerződést jóváhagyás végett az egyes parlamentek elé fogják terjeszteni. Ez volt különben a gondolata Bismarcknak már az első szerződésnél is, mivel azonban Ausztria szláv népei ellene voltak, Andrássy és Bismarck visszahuzódott e terve elől. Ausztriában ez idő szerint a csehek és a szlovének előreláthatóan ellene lesznek az uj szerződésnek, másfelől azonban valószinü, hogy a németek és a lengyelek nagy többségbe fognak összeállni a szerződés érdekében s azonfelül pedig Magyarország gyönyörü példájának is bizonyos hatása lesz Ausztriában.

Az uj szerződés értelmében Lengyelország sorsa is osztrák-lengyel értelemben fog megoldáshoz jutni. Olyan tény ez, mely a kettős monarkia számára bizonyos előnyöket rejteget, de az uj szerződés – tekintettel a keleti kérdés megoldására, – Németországra nézve is alapvető döntéseket jelent.

Itt egyébként általános a fölfogás, hogy a szövetség uj megkötése történelmi jelentőségü tény s bizonyos tekintetben a háboru fordulását jelenti. Az antant ugyanis most egy egyöntetüen megszervezett politikai és katonai hatalmi egységgel áll szemközt, a melyet sem fegyverrel, sem intrikával legyőzni nem lehet.

Károly király és Vilmos császár táviratváltása.

Bécs, máj. 14.

Ő felsége Vilmos császárhoz a következő táviratot intézte:

Abban a pillanatban, melyben hazafelé tartva, a német birodalomnak áldott földjét elhagyom, szivem igaz kivánsága az, hogy néked ismételt legmelegebb üdvözletem mellett legmelegebb köszönetem fejezzem ki azért a nem csupán oly jóságos, hanem valóban baráti fogadásért, a melyben tegnap nálad részesültem. Megegyező megállapodásainkkal teljes megelégedésben még egyszer szivből és igaz barátságban mondom neked: a mielőbbi viszontlátásra!

Vilmos császár a következő távirattal válaszolt:

Sok köszönet barátságos táviratodért. Örülök, hogy itteni látogatásoddal meg voltál elégedve. Nekem is nagy örömömre szolgál, hogy téged láthattalak és részletes tanácskozásainkban a bennünket irányitó célok dolgában való teljes megegyezésünket ismét megállapithattuk. E célok megvalósitása birodalmainkra nagy áldást fog hozni. Remélem, hogy nemsokára abban a helyzetben lehetek, hogy jóságos meghivásodnak eleget tehessek. Szives üdvözletek Zita részére és néked. Igaz barátsággal

Vilmos.

Majd néhány sor Károlyi Mihály másnapi interpellációja kapcsán (6. o.):

Károlyi Mihály interpellációja.

Károlyi Mihály gróf ma interpellációt jegyzett be a miniszterelnökhöz a Németországgal kötött uj szövetségi szerződésről, továbbá Czernin gróf szerepéről a Sixtus Bourbon herceghez intézett levél ügyében. Az interpellációt Károlyi a holnapi, szerdai ülésen mondja el.

A lapszám 8. oldalán pedig egy rövid hír kitért a francia belpolitika aktuális fejleményére is:

A középponti hatalmak szövetségének megujitása és az antant.

Genf, máj. 14.

A Budapesti Hirlap távirata.

Poincaré frontlátogatását Párisban szembehelyezik az uralkodóknak a német nagy főhadiszálláson történt találkozásával, holott Poincarénak Foch tábornokkal folytatott beszélgetése tisztán arra irányult, hogy a francia állam fejét az antant hadvezetés elkerülhetetlen ujjászervezésének szükségességére irányitsa, holott ez természetesen az uralkodók találkozásának tárgyaival szemben csak részletkérdés. A kamara baloldali csoportjai Clemenceaunak azt vetették a szemére, hogy ama cseppet sem okos eljárása, a mellyel az Ausztria és Magyarország ellen irányuló minden nyilt és titkos törekvésnek energikus támogatását igérte meg, hozzájárult ahhoz, hogy az Ausztria és Magyarország és Németország közötti szerződések kibővittessenek és megszilárdittassanak. Nem először történik meg, hogy az antant elhibázott politikája a megfelelő lélektani pillanatban a középponti hatalmak nagy céljait csak előmozdithatta. Ennek a meggyőződésnek Renaudel és Sembat különösen hevesen adtak kifejezést.