Szeghy-Gayer Veronika bártfai polgárok sorsdöntő pillanatokban hozott döntéseit, választásait bemutató, sorozatunkat bevezető írását a jövő héten Zahorán Csaba beszámolója fogja követni egy számunkra is tanulságos román történészvitáról. Ezt követően Zeidler Miklós ír az 1918 októbere óta a békekonferenciára készülő magyar kormányok és szervezetek megpróbáltatásairól és a küldöttség újtáról, Ablonczy Balázs a Magyarországra költözés vagy helyben maradás dilemmájáról, Bittera Éva pedig a háborús összeomlás időszakának női perspektíváit eleveníti fel. Reményeink szerint ezek a tematikák is jelzik, hogy mit ért kutatócsoportunk az új történelem fogalma alatt: a társadalom- és politikatörténet közötti választóvonalak megszűnése, a különböző hagyományos nagyelbeszélések által sok esetben elfedett nézőpontok egyenjogúsítása ennek a vállalkozásnak fontos szempontjai. Ennek kapcsán felhívjuk a figyelmet a Krónika sorozatra is, amely a trianoni béke és kontextusa újrahistorizálására törekszik. A korabeli napilapok szemlézése azért fontos gyakorlat, mert a száz évvel ezelőtt közölt cikkek révén az olvasó megszabadulhat a jelenbéli, visszatekintő perspektíva kizárólagosságától, és újraélheti, milyen ismeretek birtokában formáltak véleményt, és hoztak döntést a kor szereplői.
A történettudomány művelőinek célszerű beszámolniuk a szélesebb nyilvánosság előtt a tudományterületükön végbement szemléletbeli változásokról. Míg a public history továbbra is „forró”, esetenként komoly társadalmi érdeklődést kiváltó terület, szemléletmódját sokszor inkább formálja a közélet, a politika nyelve, és kevésbé a szaktudományos kutatásokban felfedezhető hosszabb távú mozgás. Elfogadjuk természetesen, hogy az identitás- és emlékezetpolitikák vonatkozásában jogos igény minden szereplő és minden állampolgár részéről, hogy álláspontot alakítson ki múltbéli folyamatokról. Abban is hiszünk azonban, hogy hasonlóan jogos igény a tudomány művelői részéről annak felmutatása, milyen alternatív, kutatásaikból következő kérdésfeltevések lehetségesek, amelyek a jelentől a múltat inkább eltávolítják azáltal, hogy a korabeli kontextusok feltárására törekednek, nem pedig a jelenbeli relevancia meghatározására.
A történettudomány elmúlt néhány évtizede nagyban gazdagította a kutatások körét és módszertanait. A perspektívák gyakrabban lokálisak vagy regionálisak, megszűnt a nemzeti történelemolvasatok egyértelmű dominanciája. Hasonló logika mentén láthatjuk be azt is, hogy sem a történelem, sem a kutatás számára nem kielégítő, ha férfiak történeteit megíró férfiakra szűkítjük a közreműködők körét – ennek elkerülésére is ügyelni fogunk. Számos, korábban kuriózumnak gondolt részterületről derült ki, hogy nagyban árnyalja, gazdagítja az egykor „királyi útként” számon tartott politikatörténet eredményeit, ahogy társadalom és politika viszonya is sokkal összetettebb és szorosabb a korábban tételezettnél. A világ nagy eseményei és a mindennapi életek között látni vélt szakadék bezárult. Ezzel párhuzamosan a miértek felől a kutatás iránya a hogyan felé mozdult el: a múlt sokdimenziós értelmezése nehezíti egyértelmű oksági viszonyok meghatározását, de elősegíti a társadalmak összetettségéről való gondolkodást. Ez közvetve arra is felhívja a figyelmet, hogy a nemzeti vagy civilizációs nagyelbeszélések társadalmilag hasznosak lehetnek ugyan, de elsősorban a jelen- és az ideológiakutatás felől érdemes őket szemlélni, nem pedig a történelemben való eligazodás eszközeiként. A múlt túlságosan sok nézőpontból szemlélhető ahhoz, hogy egyszerű válaszokat leljünk benne.
A mindennapok, a reprezentációk, a táplálkozás és számos egyéb részterület kutatása remélhetőleg hozzájárul a múlt múltként való megértéséhez, az értelmezési hegemóniára törő ideologikus olvasatok megkérdőjelezéséhez, és annak megismertetéséhez, hogy a történeti kutatás – bár nem objektív – korántsem a jelen világnézeteinek tükre, hanem a tudományos kételkedés hordozója a jelenben. A túl kerek, a túl egyértelmű történetek helyett ezen a blogon gyakran átmenetekről, többértelműségekről, a perspektívák különbözőségéről lesz szó. Ezzel azt is állítjuk: a tág értelemben vett Trianon-kérdéskör, ahogy más folyamatok tanulmányozása, nem kínál egyszerű válaszokat a jelen számára, ugyanakkor alkalmas úgy a múlt, mint saját helyzetünk összetettségének, történetiségének jobb megértésére-megértetésére. A következő két hónapban megjelenő nyolc bevezető írás erre tesz kísérletet, és vállalkozásunkat remélhetőleg a Lendület program teljes ideje alatt, 2021-ig folytatjuk majd.
Romsics Gergely, Ablonczy Balázs, Zahorán Csaba
A sorozat új részeiről Hírlevelünkben is tájékoztatjuk a regisztrált érdeklődőket. A regisztrációhoz kattintson a linkre: http://trianon100.hu/hirlevel
