Kutatócsoportunk tagjai a Karolina Kaczmarek – az UAM (Uniwersytet im. Adama Mickiewicza w Poznaniu) Modern Filológiai Karának oktatója – által szervezett kétnapos konferencia első napjának programjába kapcsolódtak be, amelyen elsősorban történeti, valamint irodalomtörténeti szempontból esett szó Trianonról. A rendezvényt az egyetem rektorhelyettese, Katarzyna Dziubalska-Kołaczyk nyitotta meg, aki kiemelte, hogy mivel az egyetem az első világháború után, 1919-ben kezdett el működni, így érthető, hogy megemlékezik a trianoni békeszerződés évfordulójáról is. A rektorhelyettes után Magyarország varsói nagykövete, Kovács Orsolya üdvözölte a résztvevőket, amihez Lagzi Gábor, a Varsói Magyar Kulturális Intézet új igazgatója is csatlakozott.

Az egyetem több munkatársa és a szervezésben részt vevő partnerek köszöntői után az első, történeti panelt Romsics Gergely előadása nyitotta meg. Romsics (Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport, Budapest, Hungarian Foreign Policy Thinking in the Shadow of the Treaty of Trianon, 1919–1921) a függetlenné vált Magyarország külpolitikáját vázolta a Monarchia felbomlását követő zavaros időszakban, érzékeltetve az önálló magyar diplomácia kialakulását és fordulatos útkeresését a reálpolitika és a különféle kalandor elképzelések között. Murber Ibolya (ELTE, Budapest, A posztimperiális átmenet Nyugat-Magyarországon 1918–1922) a Monarchia két vesztes utódállama, Ausztria és Magyarország közötti területi konfliktust mutatta be, amelynek végén Nyugat-Magyarország német többségű sávja Burgenland néven Ausztria részévé vált. A harmadik előadó Eva Irmanová volt (Cseh Köztársaság Tudományos Akadémiája, Prága, Magyarország és a trianoni békeszerződés, az aláírás után 100 évvel), aki a békekonferencián kifejtett csehszlovák törekvéseket és azok összetett érvrendszerét ismertette, rámutatva a történeti és természeti érvelés kettősségére Csehország és Szlovákia határai vonatkozásában. Irmanová előadását követően Zahorán Csaba (Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport, Budapest, Egy nap – 2020. június 4.) a békeszerződés aláírásának századik évfordulóján a magyarországi napilapokban megjelent cikkek alapján a Trianon-diskurzus pillanatnyi helyzetét körvonalazta, utalva egyúttal az 1989 óta ezen a területen bekövetkezett változásokra és egyes tendenciákra is. Ötödik előadóként Srđan Mićić (Szerbia Legújabb Történelmének Intézete, Belgrád, Image of Hungarians in the Review „Narodna odbrana”) egy szerb nacionalista lap magyarságképének alakulását ismertette a két világháború közötti időszakban. Nagy Adrienn (ELTE, Budapest, A nyugat-magyarországi lakosság mindennapjai a csempészet árnyékában) filmrészletekkel is illusztrált elődásában a hétköznapok történetére koncentrált, amikor a Magyarország és Ausztria közötti, korábban inkább csak adminisztratív határ a háborús korlátozások következtében valódi határrá vált, és megélénkült a két ország közötti illegális áruforgalom.

A következő, irodalomtörténeti panelt Vallasek Júlia nyitotta meg (Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, „The line drawn on the map.” Modalities of constructing the memory of Trianon in the space-practices of the Hungarian inter-war novel), aki az „otthon” és a „haza” kettéválását érzékeltette több, az első világháború után keletkezett magyar irodalmi mű alapján, hangsúlyozva a természetábrázolások szimbolikus szerepét. Az október 8-i programot Németh Zoltán előadása zárta (Varsói Egyetem, A határon túli magyar irodalmak státusza). Németh szerint az első világháborút követően Magyarországon kívülre került magyar szerzők a magyar irodalmon belül is kisebbségnek számítottak. Állítását azzal támasztotta alá, hogy ismertette, milyen módon foglalkoztak a határon túli magyar irodalommal az 1920 után keletkezett magyar irodalomtörténetek, Szerb Antal kötetétől a „spenóton” keresztül a Szegedy-Maszák Mihály-féle A magyar irodalom történetei című munkáig.

Tamási regénye Kolozsváron játszódik 1918–1919-ben.

Másnap lengyel nyelvű előadások hangoztak el változatos (irodalom, nyelvészet, sajtó, film) témakörökben.