A Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent 324 oldalas kötetet öten szerkesztették: Ablonczy Balázs, Hatos Pál, Nagy Szabolcs, Szeghy-Gayer Veronika és Zahorán Csaba. Az alábbiakban az előszó olvasható:
Mikor mondták ki az erdélyi románok a Magyarországtól való elszakadást? Hány jegyzéket adott át Fernand Vix alezredes a magyar kormányzatnak? Ki volt Szlovákia első diktátora? Kik szálltak szembe az egyre több magyarlakta területet megszálló idegen csapatokkal? Hogyan érintette a magyar vasúthálózatot a trianoni békeszerződés? Hány menekült érkezett Magyarországra az elcsatolt területekről? Mennyi időbe telt, mire úgy-ahogy magához tért a magyar gazdaság Trianon után?
2018-ban világszerte nagy érdeklődés övezte az I. világháború végének századik évfordulóját. Az 1918. november 11-én megkötött compiègne-i fegyverszünet emléke azonban sokkal halványabb Közép- és Kelet-Európában. Nemcsak azért, mert térségünkben azon az őszön ténylegesen nem értek véget az erőszakos cselekedetek (sőt, a fegyverszünetek is más dátumokhoz kapcsolódnak), hanem főképp azért, mert a háború elhúzódó lezárását elhomályosították a sokkal fajsúlyosabb események. A régió országainak többségében a multietnikus birodalmak felbomlása vagy átmeneti meggyengülése került a középpontba: a nemzeti és függetlenségi mozgalmak diadala, azaz Csehszlovákia és Jugoszlávia létrejötte, Lengyelország újjáalakulása és Nagy-Románia létrehozása. Magyarországon viszont három drámai eseménysort idéztünk fel: a háborús vereséget követő, 1918. végi összeomlást, az 1919-es zavaros időszakot, végül pedig a trianoni békeszerződés 1920. június 4-i aláírását és annak hatásait. Ünneplés helyett pedig inkább megemlékezésekre, illetve vitákra került sor a századik évfordulón, amelyekből a magyar politikusok, történészek, értelmiségiek egyaránt kivették a részüket. Ismét bebizonyosodott, hogy a történelmi Magyarország felbomlásának emlékezete – legalábbis a közbeszédben – még korántsem hűlt ki. A korszak egy-egy fontosabb mozzanata nemcsak hogy érdekli, meg is osztja a magyarok jó részét, világnézet, pártpreferencia vagy más szempontok alapján. Az a sokrétű jelenségvilág, amelyet Trianon hívószava idéz fel, egyszerre a nemzeti emlékezet kiemelt helye, történetpolitikai küzdőtér, s konjunktúráját élő tudományos kutatási téma. Így még napjainkban is nagyon sokan keresik a válaszokat az olyan kérdésekre, hogy tűnhetett el ilyen gyorsan az „ezeréves Magyarország”, kik a történelmi mértékű csőd felelősei, mit rontottak el a korszak döntéshozói. Röviden: miért és hogyan következhetett be „Trianon”. A tisztánlátást azonban a múltidézés szereplői sem könnyítik meg, hiszen az Országgyűlés üléstermében és a különféle szoboravatásokon elhangzott beszédektől a száraz nyelvezetű szakmunkákig és indulatos publicisztikákig temérdek ellentmondásos magyarázat látott napvilágot az 1918–1920 között történtekről, különösen a századik évfordulók idején. Az egyes narratívák pedig gyakran teljesen ellentmondanak egymásnak. Bár a történészszakmában ez nem annyira ritka jelenség (a politikában pedig még kevésbé), ám a történelem iránt érdeklődő olvasó még akkor is zavarba jöhet, ha a kifejezetten neki szóló kiadványokhoz nyúl. A történelmi Magyar Királyság felbomlása és a trianoni békeszerződés volt a témája több, az elmúlt években a Rubiconban, a BBC Historyban vagy a Múlt-korban megjelent összeállításnak, egy sor évfordulós tévéműsornak, de népszerűsítő könyvek is születtek. Ilyen volt például a Kérdések és válaszok 1918–1919-ről, a térKéptelen(?) Trianon című atlasz vagy a Trianoni kiskáté. És akkor még nem is szóltunk a dokumentumfilmekről vagy színdarabokról, amelyek mind-mind ezt a problémakört járták körbe.
De akkor mégis miért volt szükség egy újabb könyvre? Szerkesztőkként a célunk épp az volt, hogy egy olyan kézikönyvvel álljunk elő, amely a tényanyagra koncentrálva segít tájékozódni, eligazodni a történelmi folyamatok és különféle értelmezéseik szinte őserdővé fejlődött rengetegében. A megvalósítás az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet és a BTK Történettudományi Intézet Lendület – Trianon 100 Kutatócsoport eredményes együttműködésének újabb bizonyítéka – a 2022 őszén megjelent Kérészállamok. Átmeneti államalakulatok a történelmi Magyarország területén (1918–1921) című kötetünk után. A szerkesztőknek el kellett dönteniük, hogy az enciklopédia tervezése során – elsősorban a szócikkek összeállításakor – mi legyen a fő szempont: vajon az 1918–1920-as időszak kevésbé feltárt, esetleg teljesen ismeretlen (vagy feledésbe merült) történelmi kérdései, személyei, eseményei és jelenségei kerüljenek a középpontba, vagy inkább az átértelmezett, új megvilágításba helyezettek? Végül mindkét megközelítés érvényesült. A szerzők 74 szócikkben foglaltak össze viszonylag röviden és közérthetőségre törekedve egy sor olyan témát, amelyek már ismerősek lehetnek a történelem iránt érdeklődők számára, de nem maradhattak ki egy ilyen munkából. Idetartoznak az egyes békeszerződések, a párizsi békekonferencia vagy a Tanácsköztársaság harcai, amelyeket magas színvonalon és a legújabb kutatási eredmények alapján mutattak be a szerzők. Olyan szócikkek is keletkeztek, amelyek kevésbé ismert mozzanatokra, összefüggésekre világítanak rá, vagy a reflektorfényen kívül álló, mégis fontos személyeket mutatnak be – idesorolhatjuk a „trianoni menekültek” kérdését, az Osztrák–Magyar Monarchia örökségét érintő megállapodásokat, az impériumváltásokat, a spanyolnáthát, a Smuts-missziót, Henri Mathias Berthelot vagy Apáthy István szerepét, Trianon és a zsidóság viszonyának kérdését, valamint a közellátást. Bekerültek a könyvbe olyan jelenségek is, amelyeket már többször is újraértelmezett a magyar történetírás – és most is lehetett róluk újat mondani –, mint az 1918-as összeomlás és az őszirózsás forradalom, a felbomló Monarchia hadseregének leszerelése, illetve az új magyar hadsereg megszervezése, a trianoni békeszerződés gazdasági következményei vagy a nemzeti önrendelkezés kérdése. Nem maradhattak ki azok az ellentmondásos megítélésű, gyakran mítoszok ködébe burkolt figurák sem, mint például Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Kun Béla, Horthy Miklós, a külföldiek közül pedig Georges Clemenceau vagy Woodrow Wilson. „Trianon” azonban természetesen nemcsak Magyarország és a nagyhatalmak ügye volt, hanem ezer szállal kapcsolódik a szomszédos nemzeti mozgalmak és országok történetéhez is, amelyből számos téma és személy lehet ismeretlen a magyar olvasó számára – legalábbis nemzeti elfogultságtól mentesen –, gondoljunk csak Edvard Benešre, Vavro Šrobárra, Alexandru Vaida-Voevodra, Jovan Cvijićre vagy Milan Rastislav Štefánikra, a szlovák és román elszakadás kimondására vagy mondjuk az osztrák–magyar határ kijelölésére.
A szócikkek 41 szerzője számos tudományos intézményt képvisel – egyetemeket, kutatóintézeteket, múzeumokat –, vannak közöttük fiatalabbak és idősebbek, sokkönyves és kevésbé ismert történészek Magyarországról és a szomszédos országokból egyaránt. Ez a változatosság az egyes írások stílusában is érvényesül. Noha elengedhetetlen volt bizonyos mértékű – de főképp a terminológiát érintő – egységesítés, nem törekedtünk az egyes szövegek uniformizálására. A történetírásnak nincsen a természettudományokhoz hasonló egyértelmű fogalmi készletrendszere. Tiszteletben tartottuk tehát a szerzők egyéni stílusát, amiből adódóan egyes írások a szépirodalom határát súrolják, mások nyelvezete viszont klasszikusabban lexikonszerű; készültek részletgazdagabb, valamint csak a legfontosabb ismeretek bemutatására szorítkozó szócikkek. A sokszínű szövegeket mindazonáltal összeköti a szerzőknek a múlt megismerésére való ösztönös és örömet adó igyekezete, illetve a tárgyilagos elemzés követelményének érvényesítésére való tudatos törekvés – amit reményeink szerint az olvasók is érzékelni fognak.
Abban bízunk, hogy a mai magyar történeti kutatás élvonalát képviselő kötet megtalálja az utat olvasói, elsősorban a történelemtanárok, egyetemisták felé, és összefogott, világos, de nem egysíkú magyarázatokkal segítheti azokat, akiket érdekelnek a magyar történelem ezen tragikus évei. Trianon megismerésében – akár tetszik, akár nem – a rációé a főszerep, csak ennek segítségével tudjuk feldolgozni az évszázada történt, de napjainkra is kiható eseményeket. Ez a 74 szócikk megannyi támasz, segítség ebben a folyamatban, amit a történelmi múlt feldolgozásának tartunk, hogy ne regényesített, végtelenül egyszerűsítő magyarázatok uralják közéletünket ebben a fontos témában.
A kiadvány megrendelhető a Ludovika Egyetemi Kiadó webshopjában is.
