A Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Közép-Európa Kutatóintézet közös szervezésében 2020 februárjában megtartott konferencia tanulmányait a Ludovika Egyetemi Kiadó jelentette meg. A kötet - amelynek szerzői a két említett intézeten kívül számos más szakmai műhelyből érkeztek - most látott napvilágot, bemutatójára pedig hétfőn kerül sor a Ludovikán. A húsz szerző tizenkilenc írását tartalmazó könyv szerkesztőivel, Szeghy-Gayer Veronikával és Zahorán Csabával Kovács Ágnes Lilla készített interjút a Ludovika Magazin számára.
Mitől függ, hogy megmarad-e egy nagyhatalom által kreált kisállam? Miért bizonyult életképesebbnek San Marino, mint a Székely Köztársaság? Beszélgetés a Ludovika Egyetemi Kiadónál hamarosan megjelenő Kérészállamok. Átmeneti államalakulatok a történelmi Magyarország területén (1918–1921) című kötet szerkesztőivel.
Az 1919-es Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának helyszíne, Eperjes a 19 század végén. Forrás: Fortepan / GGAABBOO
Két éve egy konferencia keretében foglalkoztak a kérészállamok témájával. Akkor miért kerültek ezek az államalakulatok az érdeklődésük középpontjába?
Zahorán Csaba: 2016 óta mindketten tagjai vagyunk az MTA Történettudományi Intézetben akkor megalakult Trianon 100 MTA-Lendület kutatócsoportnak, amelynek vezetője, Ablonczy Balázs vetette fel az első világháború végének zavaros viszonyai között létrejött és rövid ideig fennálló – vagy legalább létrehozni tervezett – „kérészállamok” témáját. Ez egy egyszerre izgalmas és szakmailag is sok kihívást tartogató kérdés. Hogy csak két szempontot említsünk: felvillantja a történelem alakulásának alternatív irányait, és arról is elgondolkodtat, hogy tulajdonképpen mi is az állam? Hogyan születik és hogyan marad fenn? Érdekes módon a szakma mintha hanyagolta volna ezt a témát, és eddig nem jelent meg róla összefoglaló munka, noha például a Fiumei Szabadállam, a Lajtabánság a Székely Köztársaság vagy a Nyugat Ukrán Köztársaság neve nem teljesen ismeretlen a történelem iránt érdeklődők számára. Mivel a szóban forgó átmeneti államalakulatokat szinte mind Közép- és Kelet-Európában találjuk, az NKE-n belül 2019 tavaszán megalakult Közép-Európa Kutatóintézet munkatársaiként is elkezdett foglalkoztatni minket ez a kérdés, az intézet vezetője, Hatos Pál pedig üdvözölte egy közös konferencia megszervezésének ötletét. A fókuszt ugyan a Magyar Királyságra szűkítettük, de itt is bőven volt mit vizsgálni, hiszen az 1918-1919 fordulóján felbomló történelmi Magyarország területén számos kérészállam jött létre, és jó részük így vagy úgy, de a szomszédos nemzeteket is érintette. A konferenciára végül 2020. február 25-én került sor a Ludovika Széchenyi Dísztermében, nekünk pedig kezdettől fogva az volt az egyik célunk, hogy miután a Rubicon 2020/4. száma egy összeállítást szentelt a kérészállamoknak, a rendezvényen elhangzott előadások teljes anyaga is megjelenjen egy kötetben.
Kiadvány is született a konferencia tanulmányaiból, amelyet együtt szerkesztettek. Milyen új megállapításokat, felismeréseket hozott történész szemmel ez a munka a történettudomány és a laikus érdeklődők számára?
Szeghy-Gayer Veronika: A kötet egyik jelentőséget abban látjuk, hogy a történelmi Magyarország területén létrejött kérészállamok néhol kaotikusnak tűnő történetét komparatív elemzés keretében és összefoglaló jelleggel igyekszik bemutatni. Az olvasó átfogó képet kap arról, hogy milyen helyi kezdeményezések jöttek létre időben egymással párhuzamosan, térben olykor akár egymás szomszédságában – vagyis egyfajta hiánypótlásnak tekintjük a könyvet. Az egyes tanulmányok nem csupán az akkori ország nemzetiségi vagy vegyes lakosságú peremvidékeinek államalakulatait mutatják be – Fiumétől Kelet-Szlovákián át a Bánsági Köztársaságig –, hanem a mai Magyarország területén létrejötteket is: a Kun Köztársaságot és a Magyarországi Tanácsköztársaságot. A mikrotörténeti, illetve a szélesebb társadalomtörténeti kontextusban elhelyezett helytörténeti kutatások az elmúlt másfél évtizedben nagyon divatossá váltak a kutatók számára, ami ebben a kiadványban is érezhető. Ezen túl azt is fontosnak tartjuk kiemelni, hogy bár alapvetően az egyes esetek feltárását és bemutatását tűztük ki célul, és nem nagyon tértünk ki elméleti kérdésekre vagy például a nemzeti identitás újszerű megközelítéseire, az írásokból mégis szépen kibontakozik a korabeli valóság összetettsége. Az identitás ebben az időszakban központi szerepet kapott, hiszen az első világháború végén a győztes nagyhatalmak által meghirdetett nemzeti önrendelkezés elve alapozta meg a multietnikus birodalmak nemzetállamokká való felbomlását/felosztását. Számos nemzeti vagy regionális mozgalom vezetője ebből merítette a legitimációt ahhoz, hogy kikiáltsa „saját” országát – amely aztán vagy megmaradt, vagy kérészéletűnek bizonyult. A nemzeti, állampolgári, regionális és helyi identitások sokfélesége, átmenetei, fokozatai és kombinációi jól látszódnak az egyes tanulmányokban, mint ahogy az is, hogy milyen korlátokba ütközött az akkor oly sokat emlegetett nemzeti önrendelkezés.
Az interjú teljes szövege a Ludovika Magazinban olvasható.
Címkép: Fiumei barikád 1919-ben. Forrás: Fortepan / Schmal Alexandra
