Az esemény abba a sorozatba illeszkedett, amelyet a brünni Masaryk Egyetem Történeti Intézetének doktoranduszai és fiatal kutatói által 2011-ben alapított Historia Europeana nevű, elsősorban Európa újkori történetével foglalkozó egyesület a Masaryk Egyetem Történeti Intézetével és a Matice Moravskával közösen szervezett meg, immár hatodik alkalommal. „A huszadik századi Európa átgondolása” című konferenciasorozat idei rendezvénye a különleges évfordulókra, ünnepekre, jeles napokra koncentrált, résztvevői pedig arra keresték a választ, hogy miképp történik a történeti események felidézése – vagy feledésbe merülése –, instrumentalizálása, és mi áll az egyes évfordulók mögött. Az interdiszciplináris konferencián a történészek mellett antropológusok is felszólaltak, és változatos szempontokból vizsgáltak meg egy-egy évfordulót vagy jelenséget, illetve annak gyakran meghökkentő utóéletét.

A kétnapos konferencia témagazdagsága az Osztrák-Magyar Monarchiában bevezetett nemzetközi nőnaptól az első csehszlovák köztársaság legionárius hagyományain és a csehszlovák nemzeti ünnepeken át Masaryk elnök bulgáriai kultuszáig, a kommunista rendszer propagandájáig és Gumiljov munkásságának eurázsiai vonatkozásaiig terjedt. De elhangzott előadás az erdélyi szászokról mint emlékközösségről (Tomáš Drs), az 1968-as intervenció felidéséről az ausztriai csehszlovák emigrációban (Ondřej Haváč), a csehszlovák államfők születésnapjának ünnepléséről 1920 és 1953 között (Aleš Černý), a jelentős cseh politikus, František Ladislav Rieger emlékezetéről (Pavel Máša), a második világháború utáni békemozgalomról a Csehszlovák Egyházban (Jakub Marša), az Opus bonum nevű emigráns szervezet belső viszonyairól (Ondřej Bakeš), a Trianon 100 munkatársa, Zahorán Csaba pedig az 1918-as „Nagy Egyesülés“ és az 1920-as trianoni békeszerződés évfordulóinak alakulását mutatta be magyar–román viszonylatban.