Az élelmezés történetére bő egy évtizede irányult a figyelem a történetírásban. Az élelmiszer termelésének, elosztásának és fogyasztásának módja azokban a korszakokban, amikor a társadalmak jellegadó fele már nem élelmiszertermelő, csak fogyasztó, olyan kutatási területet jelent, ahol a gazdaságtörténet, az életmódtörténet és a politikatörténet is találkozik. Az élelmezés banális kérdésnek tűnik, ám ez csak a jóléti társadalmak és jóléti korszakok perspektívájából szemlélve van így. Amint arra egy tanulmánykötet már egy évtizede rávilágított, a 20. századi háborúk idején az élelmiszertermelés és elosztás komoly társadalmi és ebből következő politikai konfliktusokkal járt (Frank Trentmann – Just Flemming ed. Food and Conflict in Europe in the Age of the Two World Wars, Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2006.). Az élelmiszerpiac működésmódja, az ennek keretet adó politikai szabályozás azonban nem csak háborúk idején, hanem azokon kívül is komoly tétekkel bír termelők, kereskedők és fogyasztók számára is, ami az érintett társadalmi csoport politikai viselkedését is meghatározza, és így a politikai folyamatok egyik erős faktora (lásd erről: Frank Trentmann – Alexander Nützenadel ed. Food and Globalization: Consumption, Markets and Politics in the Modern World, Oxford and New York: Berg, 2008). Az élelmiszertermelésre fokozottan terjedt ki az állami kontroll háborúk idején, ami a megfigyelések szerint komoly változásokat indukált az agrárnépesség belső viszonyiban, és a városi társadalommal való viszonyában is (lásd: Yves Segers – Paul Brassley – Leen van Molle, War, Agriculture, and Food. Rural Europe from the 1930s to the 1950s. New York and London: Routledge, 2012). Az első világháború centenáriuma kapcsán az élelmezés történetére vonatkozóan is újabb munkák születtek (pl.: Rudolf Kučera, Rationed Life. Sciences, Everyday Life and Working Class Politics in the Bohemian Lands 1914-1918. Berghahn Books: New York – London, 2016.)
Az élelmezés és a háborúk fenti kérdéseivel foglalkozott 2016. november 25-én a párizsi Centre d’Histoire de Sciences Po-n szervezett State and Food Supply during the Wars, 20th Century c. konferencia is. Némiképp meglepő módon az Alain Chatriot által szervezett konferencia előadói között és az előadások témái sorában csupán egy francia akadt, amely az első világháború alatt megszállt észak francia területek helyi politikai életével foglalkozott. Ennek központi kérdése az élelmiszertermelés és fogyasztás volt, elsősorban a megszállóknak való beszolgáltatás és a helyi fogyasztás feszültségét kellett menedzselniük a községi elöljáróságoknak. Mexikó képviselte az Európán kívüli világot, ahonnan Alejandro Tortolero Villasenor az első világháború időszakával egybeeső polgárháború élelmezési válságáról – és a mexikói földbirtokszerkezet átalakulásáról – adott elemzést. Európa országai közül két kutató érkezett Olaszországból, akik az első világháborúnak az élelmiszertermelésben, s ezen keresztül a vidéki társadalomban megmutatkozó gazdasági és politikai hatásaival foglalkoztak. Szintén két kutató reprezentálta Nagy-Britanniát, akik a második világháborús brit mezőgazdasággal foglalkoztak, köztük a téma veterán kutatója, Paul Brassley, akinek angolosan elegáns és szellemes előadása a komoly tartalom mellett is szórakoztatni tudta a résztvevőket. Két lengyel kutató elemezte a megszállt Lengyelország élelmiszertermelését a második világháború idején, amely meglepő módon virágzó lehetett. (Robert Andrzejczyk a Lengyelországban még mindig folyamatban lévő kárpótlási ügyek szakembereként a kutatói munkát az egyetemi oktatás mellett kormányzati tisztviselőként végzi) Peter Moser Svájcból az alkohol problémáját elemezte a háborúkkal összefüggésben, amikor az alkoholfogyasztás a mindig is jelentkező gazdasági (üzleti) és morális kontextusok mellett abból a szempontból is kérdésessé vált, hogy helyes-e az alkohol előállításának alapjaként felhasználni azokat a növényeket, amelyek más formában is fogyaszthatóak lennének. A háborúk hatására a különböző alkoholtartalmú italok előállítása is átértékelődött és átalakult a gyakorlatban is. Az egyik legmódszeresebb előadást az osztrák Ernst Langthaler tartotta, aki a második világháború alatt az élelmiszertermelés fokozására tett ausztriai és angliai erőfeszítéseket hasonlította össze, kimutatva, hogy utóbbiak sokkal sikeresebbek voltak, és hosszú távú hatást is gyakoroltak a mezőgazdaságra. Bódy Zsombor Magyarországról az első világháború kapcsán rámutatott, hogy a piaci viszonyok között zajló élelmiszertermelés, elosztás és fogyasztás összeomlásával az élelmezés közvetlenül politikai kérdéssé vált, ami termelők és fogyasztók, sőt egyes élelmiszerfogyasztó csoportok között is éles politikai konfliktusokat eredményezett. A kiélezett küzdelem oda vezetett, hogy a Tanácsköztársaság – bár nem redukálható egyedül erre az aspektusra – akár úgy is felfogható mint a városi élelmiszerfogyasztó munkások diktatúrája a vidéki élelmiszertermelők felett. A későbbiekben az ellenforradalmi berendezkedés konszolidációjának éppen ezért egyik legfontosabb lépése volt az élelmiszerellátás politikai rendszerének lebontása és a visszatérés a piaci modellhez az élelmezésben.
