Az SRS június végi többnapos rendezvényének már a címe – #Romania100: Looking Forward through the Past) – is jelezte, hogy a modern Románia létrejöttének 100. évfordulója lesz a rendezvény fókuszában.
A nemzetközi konferencia előadásai és beszélgetései egyszerre több párhuzamos panel keretében zajlottak. Az egyik teremben a „magyar kérdéssel” is foglalkozó előadások határozták meg a június 26-i ülésnapot. A délelőtti panelt – amely arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon a magyar kisebbség is tagja-e a román politikai közösségnek – Salat Levente vezette le (Babeș–Bolyai Tudományegyetem), Csergő Zsuzsával (Queen’s University) és Gabriel Bădescuval (Babeș–Bolyai Tudományegyetem). Salat röviden vázolta a magyar közösség három – végeredményben inkább kudarcosnak tekinthető – integrációs kísérletét (a két világháború között, 1944 után, majd 1989 óta), majd átadta a szót Myra Waterburynak (Ohio University) aki a nemzeti kisebbségek többes kötődését járta körül. Waterbury azt latolgatta – egyelőre kutatási kérdésként bemutatott – előadásában, hogy milyen veszélyeket és lehetőségeket rejt magában az, hogy a romániai magyarok egyszerre vannak jelen a román és a magyar közösségben. Ezt követően Irina Culic (Babeș–Bolyai Tudományegyetem) az önálló magyar intézmények kérdéséről beszélt a BBTE, a Bolyai Egyetem visszaállítására irányuló törekvések és a magyar Sapientia Egyetem kapcsán, megállapítva, hogy az lenne a méltányos, ha működne valóban önálló (autonóm), egyenrangú állami magyar egyetemi képzés Romániában. Sherrill Stroschein (University College London) a helyi politika és hatalom működését vizsgálta meg három székelyföldi város példáján, ahol a románok kisebbségben élnek: Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. A panelt Kiss Tamás (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet) zárta aktuális előadásával, amelyben a kisebbségek aszimmetrikus akkomodációs gyakorlatait értelmezte a romániai korrupcióellenes populizmus kontextusában.
A délutáni panel középpontjában az a kihívás állt, amelyet a Székelyföld romániai integrációja jelentett a történelmi Magyarország összeomlása óta eltelt évszázad során (erre utalt a panel frappáns címe is: Tüske a nemzet húsában? A Székelyföld a kelet-európai nemzeti projektek kereszteződésén). A panelt Silvia Marton (Bukaresti Egyetem) vezette le Andrei Florin Sorával (Bukaresti Egyetem) együtt. Az első előadó, Egry Gábor (Politikatörténeti Intézet) két periferikusnak számító, a nemzeti képzeletekben mégis központi szimbolikus jelentőséggel bíró régiót (a Székelyföldet és a Mócvidéket), illetve az őket a 20. század első felében érintő fejlesztési diskurzusokat hasonlította össze. Stefano Bottoni (MTA BTK TTI) az ötvenes évek romániai kísérletében, a Magyar Autonóm Tartományban folyó kulturális-ideológiai munkát vizsgálta meg. A panelt Patakfalvi-Czirják Ágnes (MTA TTKI Kisebbségkutató Intézet) és Zahorán Csaba (MTA BTK TTI Trianon 100-Lendület) zárta, akik az 1989 óta a romániai Székelyföldön és a Moldovai Köztársaságban zajló román nemzetépítési törekvések közötti párhuzamokra világítottak rá.
A következő napok szintén bővelkedtek az izgalmas témákban, sajnos az összes programon – a párhuzamosság miatt – képtelenség volt részt venni. Például az 1918 és azon túl: az új tartományok romániai integrációja nevű panelben (levezető: Irina Livezeanu, University of Pittsburgh) Florian Kührer-Wielach (Ludwig-Maximilians-Universität München) a pluralizmus–homogenizáció, átmenet–átalakulás, pragmatizmus–adaptáció és nemzetiségi állam–nemzetállam fogalompárokra építette fel előadását a két világháború közötti Erdély nagy-romániai integrációjáról. Ugyanott Svetlana Suveică (Leibniz-Institute for East and Southeast European Studies) azt a propagandaharcot hozta közelebb, amely jól tetten érhető volt a besszarábiai viszonyokról szóló, de egymásnak ellentmondó orosz- és románbarát forrásokban. Daniel Cain (Institute for Southeast European Studies) az 1916–1919 között Dobrudzsát jellemző rendkívül kusza viszonyokat vázolta fel, beleértve az 1916 utáni román állambiztonsági politikát, azaz a megbízhatatlannak ítélt kisebbségiek tömeges internálását is. Egy másik panel keretében (A kortárs román nacionalizmus politikája; levezető: Ronald King, San Diego State University) Ryo Fujishima (Kokugakuin University) a román szélsőséges nacionalista diskurzusok összeesküvés-elméleteinek működéséről, valamint történeti és aktuális hátterükről beszélt.
A konferenciát kiváló könyvbemutatók egészítették ki: például Stefano Bottoni könyvéé a Magyar Autonóm Tartomány történetéről (Stalin’s Legacy in Romania. The Hungarian Autonomous Region 1952–1960) vagy Andrei Cusco kötetéé a 19–20. század fordulóján Besszarábiáért folyó román és orosz rivalizálásról (A Contested Borderland). A rendezvényt fogadás nyitotta meg és zárta le, továbbá filmvetítés és fontos román intézmények (Román Nemzeti Bank, Nemzeti Levéltár stb.) megtekintése tette még gazdagabbá a programot. A jól megszervezett konferencia előadásainak és beszélgetéseinek sokszínűsége, magas színvonala – amihez hozzájárult a résztvevők nyitottsága és érdeklődése is – rámutatott, hogy a nemritkán ellentmondásosan értelmezett és értékelt történeti és emlékezetpolitikai témákról igenis lehet szakmai alapokon, politikamentesen beszélni – és van is igény erre a diskurzusra.
