A blokk első írását Pál Judit jegyzi: „Főispánok és prefektusok 1918–1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben”. A sokatmondó címnek megfelelően az erdélyi vármegyék szintjén mutatja be az impériumváltást és a közigazgatás román átvételét. A szerző a főispánok és az őket felváltó prefektusok szerepét és kompetenciáit hasonlítja össze, rámutatva a centralizációs folyamatok kontinuitására is. 

A következő tanulmány – „Államfordulat és az újrastrukturálódó helyi elit Bártfán (1918–1919)” – szerzője, Szeghy-Gayer Veronika az északkelet-magyarországi/kelet-szlovákiai Bártfa példáján mutatja be, milyen kihívások elé állította az impériumváltás a helyi eliteket, és azok hogyan reagáltak rájuk. A helyi forrásokat is felhasználó írásból kiderül, hogy a világháború előtti bártfai elit meghatározó szereplői az új, csehszlovák berendezkedés megszilárdulásában is fontos szerepet játszottak, és sikeresen alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz, ami tovább árnyalja a leegyszerűsítő etnocentrikus értelmezéseket.

Szűts István Gergely szövege, az „Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai” az 1918-ban egyre tömegesebbé váló menekült- és áttelepedési hullám kutatásának egyik módszertani kérdését vizsgálja meg. Mivel az Országos Menekültügyi Hivatal irattára nem maradt fenn, ezért még a menekültek pontos száma sem ismert, és társadalmi összetételükről is csak az optálási jegyzőkönyvekből lehet adatokat nyerni. A szerző három városban – Szombathelyen, Gyulán és Miskolcon – optáltak anyagait elemzi tanulmányában.

A negyedik írás – Bódy Zsombor „Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban” – a világháborús időszak egyes gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásait vizsgálja meg. A szerző azokra a korábban gazdasági jellegű konfliktusokra is rámutat, amelyek ebben az időszakban politikai jelleget kaptak, és súlyosbították az összeomlás körülményeit.

Az összeállítás ötödik, „Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően” című tanulmányának szerzője, Murber Ibolya a Monarchia két felében alkalmazott válságkezelési stratégiákat helyezi egymás mellé. A szöveg rávilágít arra, hogy a kezdeti hasonlóságok ellenére 1919 folyamán egyre jobban eltávolodtak egymástól a birodalom két „vesztes” felében zajló folyamatok, ami az osztrák és a magyar érdekérvényesítés eltérő eredményességében is megnyilvánult.

A blokk záró tanulmányát – „Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén (1918–1923)” – hárman jegyzik: Glant Tibor, Juhász Balázs és Ablonczy Balázs. A szerzők azt a szerepet járják körül írásukban, amelyet az amerikai, olasz és francia segélyszervezetek játszottak Közép-Európában, elsősorban Budapesten és Bécsben. A három segélyezési akció összehasonlításával a szinte „érdekmentesen” humanitárius amerikai és a másik két, „pragmatikusabb” európai eljárás közötti motivációs különbségeket is kidomborítja a szöveg.

A lapszám beszerezhető vagy letölthető.