Október 10-én délelőtt először egy kerekasztal-beszélgetésre került sor a New Europe College központjában, The Burden of (Over)interpretation – Layers of Trianon in Academia Cultural Productions címmel. Andrei Pleșu és Ioan Stanomir üdvözlő szavait követően Ablonczy Balázs, a kutatócsoport vezetője ismertette az MTA Lendület programjának koncepcióját, az annak keretében 2016-ben indult – és Romániában is érdeklődés által kísért – Trianon 100 projekt négy pillérét, valamint a trianoni békeszerződés kutatásának előzményeit. Ezután Romsics Gergely saját témáján (Trianon a magyar külpolitikai gondolkodásban) keresztül bemutatta a kérdéskör tanulmányozásában rejlő módszertani csapdákat, és rámutatott, hogyan lehetne ezeket elkerülni, megújítva magát a kutatást is. Zárásképp kifejezte abbéli reményét, hogy 2021-re – a Trianon 100 program végére – talán sikerülni fog túllépni a kérdéskör (nemzeti) megközelítésein, és a jelenlegi monolitikus Trianon-diskurzusok helyett sok kis, külön-külön jóval „kezelhetőbb” Trianonunk lesz.
Az első hozzászóló, Silvia Marton politológus kifejtette, hogy Trianon problémája egyaránt érinti Magyarországot és Romániát: az előbbit a területveszteség, az utóbbit a területnyereség integrációjának „terhe” szempontjából. Az, hogy a trianoni békeszerződés nem zárta le a nemzetiségi kérdést, a 20. században gyakorlatilag mindkét országot foglyul ejtette. Ezen túl hangsúlyozta a tudományos kutatások fontosságát is, mivel azok befolyásolni tudják a köztudatot és a nyilvánosságot. Sorin Antohi eszmetörténész rámutatott, hogy a kérdést Magyarországon – beleértve a történetírást is – jóval élénkebb és árnyaltabb belső viták övezik, mint Romániában. Mivel az ezredforduló táján visszaszoruló etnonacionalizmusok újabban ismét erősödnek, ezért szükség van a multilaterális párbeszéd és viták folytatására, amihez egyúttal a „megoldhatatlan problémák” beazonosítása és tudatosítása is elengedhetetlen. Andrei Cușco történész a téma regionális – besszarábiai/moldovai irányú – kibővítésén túl a „történelempolitikai aktivisták” szerepére hívta fel a figyelmet. A történelmet instrumentalizáló aktorok népszerűsége kapcsán hangsúlyozta a professzionális történettudomány felelősségét a nyilvánosság alakításában – ha ugyanis onnan a történészek kivonulnak, akkor az űrt mások fogják betölteni. Elsősorban ezt a témát vitte tovább a felszólalásokat követő beszélgetés is, amelybe a közönség több tagja is bekapcsolódott.
Délután a kutatócsoport tagjait fogadták a Román Tudományos Akadémia képviselői (Ionel Valentin Vlad, Romina Mihalache, Pakucs Mária, Cornel Sigmirean, Pompei Ciocean, Alexandru Ghișa és Mádly L. Loránd). A konstruktív munkamegbeszélést Ionel Valentin Vad, az akadémia elnöke nyitotta meg, üdvözölve a magyarországi kutatókat, majd Ablonczy Balázs bemutatta a Trianon 100 koncepcióját és terveit. Az eszmecsere során mindkét fél kifejezte elkötelezettségét a szakmai párbeszéd folytatása mellett és nyitottságát a jövőbeli együttműködés iránt, de az álláspontok a „klasszikus” témák és paradigmák meghaladásának fontosságában is találkoztak. Végül megállapodás született a Trianon 100 és a Román Akadémia centenáriummal kapcsolatos kiadványainak cseréjéről is.
Este Ablonczy Balázs és Romsics Gergely tartott angol nyelvű előadást a Bukaresti Magyar Intézetben (Behind the Front). A két előadást Zákonyi Botond, Magyarország romániai nagykövete vezette be, és Florin Țurcanu történész moderálta. Ablonczy Balázs (Shaping the New Magyar – Post-WWI Refugee Identities and the Birth of the Szekler Cult in Hungary) az első világháború utáni menekültkérdést és kutatásának európai és magyarországi kontextusát vázolta fel, majd az Erdélyből elmenekült és áttelepült székelyek magyarországi integrációjának kérdéseit, illetve a „székely kultusz” és „mítosz” kialakulását mutatta be. Romsics Gergely (Intimations of Trianon – Pessimism in Hungarian Foreign Policy Thinking in the Age of Reform and 1848) abból a felvetésből indult ki, hogy Trianon miképp vált egy, a magyar külpolitikai gondolkodást meghatározó jelenséggé a 19. század folyamán, amelynek hatása mindmáig érezhető. Az előadásokat ezúttal is a közönség kérdései és beszélgetés, illetve fogadás követte.
