Ebben az írásban Tuka a kiáltvány – állítólagos – titkos záradékára hivatkozott, amely 10 éves időtartamra határozta meg Szlovákia csatlakozását a „republikához”. Ezt követően „jogi vákuum” keletkezik (a cikk ezért Vacuum iurisként is ismert), mivel a terület egyfajta légüres térbe kerül, és akár függetlenedhet is. Az utóbbi a prágai koalíciós kormányok legnagyobb rémálma volt, Tuka cikke így hatalmas politikai botrányt generált. A Csehszlovákiában működő kisebbségi magyar pártok képviselői közül is többen belekeveredtek az ügybe, így pl. Flachbarth Ernő, a magyar ellenzéki pártok prágai Központi Irodájának a vezetője is. A per több hónapon keresztül zajlott, míg végül 1929-ben Tukát 15 évi fegyházra ítélték Magyarországnak való kémkedés vádjával.

Tuka Béla Andrej Hlinka egyik legközelebbi bizalmasa volt, a párt első, Szlovákiára vonatkozó autonómiatervezetét is ő készítette el a pártelnök kérésére. Mindemellett a magyarokkal szemben fenntartásokkal bíró szlovák pap-pártvezető valószínűleg soha nem tudta, hogy pártja egyik vezéregyénisége a Bethlen István-féle adminisztráció titkos megbízottja is volt. A Magyarország szolgálatában álló Tuka közreműködött a magyar pártok létrehozásában és finanszírozásában is, és szinte összes megnyilatkozásának és tettének egyetlen célja volt: Csehszlovákia meggyengítése. Későbbiekben a háború alatti első Szlovák Köztársaság berkein belül érte el karrierje csúcsát, amikor az ország miniszterelnöke és külügyminisztere volt.

Irodalom: Fedorčák, Peter: Tuka proti republike. Proces z roku 1929. Marenčin PT. Bratislava, 2018.

Czáboczky Szabolcs