Idén októberben két „Trianonnal” kapcsolatos kiállítás is megtekinthető Budapesten: a Teleport Galéria Nekem Trianon - projektje az OFF-Biennálé Budapest keretében, a Chimera-Project Gallery-ben (VII. kerület, Klauzál tér 5., keddtől péntekig 15:00–18:00 között látogatható) október 5-én nyílt meg, valamint – szintén az OFF-Biennálé keretében – a Politikatörténeti Intézet helyiségeiben (V. kerület, Alkotmány u. 2., hétfőtől péntekig 15:0-19:00 között látogatható), október 10-én megnyitott A műhegyektől a politikai vallásig (Magyar trilógia). Bár a két kiállítás nem csak méretében, hanem műfajában is nagyban különbözik egymástól, összeköti őket a magyar történelemben olyan nagy szerepet játszó „Trianon-jelenség”. Míg az első projekt fiatal kurátorai (Don Tamás, Gadó Flóra, Margl Ferenc, Sárai Vanda) külföldi és magyar művészek munkáiból állították össze a kiállítást, amely Trianon kortárs jelentőségét vizsgálja meg, feltéve azt a kérdést, hogy „tudunk-e úgy beszélni a területelcsatolásról, hogy kikerüljük a nacionalista diskurzust?”, KissPál Szabolcs trilógiája a magyar nemzettudat 1918-1920 utáni megbicsaklására koncentrál.
A „Nekem Trianon” központjában a személyesség áll: az alkotók saját, személyes tapasztalatai és benyomásai a kérdéskörről. De egyes munkákból az – a magyar–szomszéd Trianon-diskurzust követők számára már jól ismert tény – is kitűnik, hogy szomszédainknak gyakorlatilag alig mond valamit az egész téma. Sőt, sokan azzal is alig vannak tisztában, hogy országukban jelentős magyar kisebbség (is) él, és hogy ennek a körülménynek valahogy köze lehet a közel száz éve aláírt békeszerződéshez. A munkák közül szemezgetve a romániai alkotók – Anca Benera és Arnold Estefan – ötletes darabja (Trraitaantounli dbée lkae Tszreiraznőodnés) a magyar és román narratívák egymásra helyezésével a történetírások közötti átjárás és kommunikáció nehézségeit is szemlélteti.
Trraitaantounli dbée lkae Tszreiraznőodnés
Az ukrán Nikita (Mykyta) Kadan a Krím-félszigeten álló Donbasz szálloda révén az állami szuverenitás és a nemzeti önrendelkezés ellentmondására és az etnikai (vagy inkább etnicizált) társadalmi vagy államközi konfliktusok kérdésére irányítja a figyelmet, érzékeltetve, hogy „a geopolitika cinikus logikája” nem egy tekintetben alig különbözik az első világháborút követő rendezés logikájától. A magyarországi Demeter Dávid Trianon-remix című videója pedig a kérdést a magyar nyilvánosságon belül is övező kakofóniát jeleníti meg.
KissPál Szabolcs trilógiája nagyban épít a misztifikációra és az áltörténelemre, igaz, a tartalom csak kis részben (az alkotó szerint 5-15%-ban) fiktív, a többi pedig történelmileg hiteles. A két, egyenként vagy húszperces „doku-fikciós” videó és kiállítás – a Szerelmes földrajz és A lehullott turultoll felemelkedése, illetve A Szakadék Lelet – központi motívumai az etnicizált táj, a turul-szimbolika és a kizárás paradigmáját és a politikai vallást alkalmazó magyar nemzetépítés.
Ez utóbbi kapcsán KissPál egy kényes – és fájó – pontra irányítja rá a figyelmet: a magyar nemzetépítésnek a kirekesztés gyakorlataiban és intézményesülésében megnyilvánuló zsákutcájára a Trianont követő időszakban. Bár ennek mélypontját a magyar zsidóság „elárulása” jelentette – a jogfosztás, majd a fizikai megsemmisítés a második világháború alatt –, így a kiállítás egyik szála tragikusan megszakad a Soával, ám a következmények napjainkig érezhetők, ami a munka aktualitását is biztosítja.
