Az utódállamokból menekültek esetében ritkának számít, hogy a legtöbbször hiányos személyes irataik között esetleg arcképük is előkerüljön. Ilyen ritka eset történt nemrég Szombathelyen, az MNL Vas Megyei Levéltárában, ahol egy magyar állampolgárságért folyamodó ifjú férfi fotója feküdt az iratok között.

Wasserscheid István 1897-ben született a Moson megyei Pándorfaluban (Parndorf). Igazolványa szerint az átlagos testmagasságú és súlyú, barna hajú és fekete szemű férfi németül, magyarul, csehül és horvátul is beszélt. Ez utóbbi nem meglepő, ha tudjuk, hogy a Fertő-tó közelében fekvő falut 1910-ben döntően horvát nemzetiségűek lakták. 2782 lakójából ekkor mindössze 343 személy vallotta magát magyarnak, 309 pedig németnek. Wasserscheid István, miután elvégezte a helyi elemi iskolát, hentessegéd lett, majd az első világháborúban a magyar királyi 18. honvéd gyalogezredben szolgált.

1920. november 12-én szerelt le Debrecenben, és amint tehette, elindult az akkor még magyar ellenőrzés alatt álló szülőfalujába. Igazolványa tanulsága szerint hat nappal később azonban a főváros VI. kerületében jelentkezett be ideiglenes lakcímre. A Király utca 38. alatti épület második emeletének kicsiny lakását nem egyedül, hanem az ekkor már Budapesten tartózkodó feleségével közösen bérelte.

Az igazolványban szereplő pecsétek azt mutatják, hogy egy évvel megérkezését követően, 1921 szeptemberében távozott Budapestről. A következő, néhány nappal később kelt pecsét szerint Wasserscheid István a szülőfalujához közeli, magyar fennhatóság alatt álló Szombathelyen regisztrált egy lakcímmel.

Fővárosi életével kapcsolatban mindössze egy közvetett forrást sikerült felkutatni. Eszerint hat évvel idősebb feleségét 1921 áprilisában lopás vétsége miatt őrizetbe vették. A törvényszék jogerős ítélete alapján rövidesen három hónapi fogházbüntetésre ítélték, ahonnan július első napjaiban szabadult.

Nem tudni, hogy Budapestről való távozásában szerepet játszhatott-e felesége bűntető ügye, vagy netán az időközben kitört nyugat-magyarországi felkelés híre hívta haza az ifjú férfit. Sajnos életével kapcsolatban más forrás egyelőre nem ismert.

Feltételezhetően a teljes ismeretlenség várt volna rá, ha a levéltári dobozból nem bukkan elő fényképe, amely felhívta a figyelmet arra, hogy az Ausztriához került Pándorfaluból származó Wasserscheid István hentes 1922 januárjában magyar állampolgárságért, visszahonosításért folyamodott.