November elejétől tömegesen jelentek meg a magyar vasutasok Horvátország mellett Boszniából és Fiuméból a nem megszállt területeken; jóllehet a MÁV eleinte mindenkit maradásra utasított. A fennmaradt iratok alapján talán megkockáztatható, hogy eleinte a jobban fizetett vasúti tisztviselők jöttek el, majd nem sokkal később az alacsonyabb beosztásúak is. Sokukat balszerencséjükre olyan állomásokra helyezték át, amelyek később szintén megszállás alá kerültek: például Szabadkára.
Nova Kapela-Batrina vasútállomása egy korabeli képeslapon
Nova Kapela-Batrina a Szávához, ergo Boszniához közel lévő állomás volt, fontosságát jelezte, hogy itt torkollott be a szlavóniai HÉV vonala a MÁV egyik horvátországi fővonalába: volt távirdája, az évkönyvek 1916-ban pedig bizonyos Fischer Samut jelölik állomásfőnökként. Az 1910-es népszámlálás szerint a községnek talán néhány tucat magyar nemzetiségű lakója volt a horvát tengerben: valószínűleg a vasutasokat és családtagjaikat sejthetjük bennük. 1918. november végén a MÁV jelentést kért azon tisztviselőiről, akik meg akartak maradni utódállami szolgálatban. A MÁV iratai között hosszú listák gyűltek a maradókról, sokszor már horvát szöveggel és fejléccel: a rubrikákban viszont még nagy a kavarodás. Délszláv nevű emberek írják alá magyarosan a nevüket (családnév elöl, keresztnév hátul), mások magyarul jegyzik be a délszláv nevek mellé a foglalkozást, mintha a "málházó" vagy a "távirda ellenőr" fordítása nehézséget okozna. Szép számmal találkozni magyar, német, zsidó nevekkel: ők úgy döntöttek, hogy maradnak. Meddig? Miért? Nap mint nap botlunk bele egyéni történetekbe. Egy biztos: 14-15 ezer fővel a MÁV-alkalmazottak a menekültek egyik legnagyobb foglalkoztatási csoportját adták Magyarországon.
Részlet a továbbszolgálókról 1918 november végéről
Cserháti Katalin írása bepillantást enged ebbe az eddig kevéssé kutatott témába (a szerző nem a kutatócsoportunk tagja, de az érdeklődőknek jó szívvel ajánljuk eddig feltáratlan dokumentumokra alapozott tanulmányát): Az első világháború utóhatása a MÁV hivatalnok rétegére 1918 és 1922 között.