A hús- és a gabonafélék korlátozott hozzáférhetősége miatt a hatóságok a zöldségfélék kiosztására is nagy gondot igyekeztek fordítani. A bab, borsó, répa, savanyított káposzta mellett a legfontosabb a burgonya-ellátás biztosítása lett volna. Megfelelő mennyiséget és minőséget azonban ebből sem tudtak biztosítani. Ezért érvelt Berczel Jenő tanácsnok a Székesfőváros Közélelmezési Bizottságában a fagyott burgonya fogyaszthatósága mellett:

„[A]z olasz offenzíva céljaira waggonok nagy részét az olasz harctérre vitték s nem volt elég waggon […] Tavaly 600 waggon burgonyája volt a fővárosnak téli táplálékul elpincézve, az idén minden igyekezetünk dacára sem lehetett csak alig 100 waggont elraktározni. […] Az ősszel még az időjárás alkalmas lett volna, hogy a szállítások ide, a fővárosba a megromlás, illetve fagyás veszélye nélkül megtörténjenek” ám ekkor nem volt elég waggon. „Most azzal az állapottal küzdünk, hogy a burgonya egy része fagyva érkezik. […] Egyébként a fagyos burgonyát igen jól el lehet fogyasztani, ha azonnal megfőzik, egészen jó íze van, legfeljebb kissé édes; arra kell különösen vigyázni, hogy a fagyos burgonyát meleg helyre ne tegyék, hanem kiválogatva hideg helyen tartsák, amíg fogyasztásra kerül.”

(A közélelmezési bizottság 1918. január 11-i ülésén, Fővárosi közlöny 1918. 3. sz. 118. o.)