Ezzel a jelenséggel találkozhatunk például a Szatmárnémeti központjában álló, 1902-ben befejezett, szecessziós stílusú Pannónia Szállónál, amely Romániában Hotel Dacia néven működött tovább. A névváltoztatás itt tulajdonképpen nem is volt olyan radikális – bár tükrözte az államfordulat tényét, a dák birodalomra és a római provinciára egyaránt utaló Dacia csak egy másik, szintén római provinciát felidéző elnevezést váltott le. A szálloda pedig mindmáig áll, megtartva új nevét, bár annak feliratából lassan semmi sem marad…
Hotel Dacia, Szatmárnémeti (2018 augusztusa)
Kevésbé szerencsés volt az egykor Gyulafehérvár Alsóvárosában álló Hungária Szálló. Az 1887-ben átadott, az akkori Hunyadi téren található szálloda szalonjában tanácskoztak 1918. november 30-án – a román népgyűlést megelőzően – a román nemzeti párti és szociáldemokrata vezetők. Talán nem csak a szálloda központi elhelyezkedése és alkalmas termei, hanem a neve is szerepet játszott abban, hogy a román politikusok itt egyeztettek a Magyarországgal való szakításról.
Az egykori Hungária Szálló Gyulafehérváron (forrás)
A Hungáriát ezt követően átnevezték: először Dacia lett, a hatvanas években pedig Apulum (az utóbbi is a római múltra utal, hiszen így hívták a mai Gyulafehérvár helyén álló római várost, Dacia központját). A nyolcvanas években azonban a szálloda – a belváros jó részével együtt – Ceaușescu grandiózus településrendezési koncepciójának áldozatává esett, és felrobbantották.
A gyulafehérvári Hungária/Dacia/Apulum szálloda mai környezete, Iuliu Maniu szobrával.
Helyén ma egy meglehetősen ormótlan tömbház magasodik, amelynek falán egy emléktábla idézi fel az egykori helyszínt.
Ezt viszont meglehetősen anakronisztikus módon teszi, mivel a tábla szövege szerint „Ezen a helyen volt a híres »Dacia« szálloda és étterem, román műemlék, amelyben 1918. november 30-án az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés képviselői és küldöttei határoztak a Nagy Egyesülés feltételeiről és a másnapi nagy nemzetgyűlés és nagy népgyűlés programjáról.”
Az emléktábla állítói – a gyulafehérvári városháza és a Gyulafehérvár 1918 – Románia Egységéért és Integritásáért Alapítvány – ugyanis az akkor még Hungária nevet viselő szállodának csak a későbbi nevét említették meg. Miközben ahhoz, hogy az később Dacia lehessen, még meg kellett történnie a másnapi gyűlésnek, aztán be kellett vonulnia a román királyi csapatoknak, mindezt pedig jóvá kellett hagynia a nagyhatalmaknak és a párizsi békekonferenciának. Komikus hatást kelt a műemlék „románságának” hangsúlyozása is – egy olyan épület esetében, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchiában emeltek, majd épp a román állam tüntette el nyomtalanul…
(Forrás: Adevărul.ro, Mediafax.ro, Zahorán Csaba felvételei)
