Az áprilisiban Pozsonyban, majd ősszel Prágában megnyíló kiállítás készítői azt a kérdést tették fel, hogy az újonnan született Csehszlovákia lakosai hogyan alakították, miképp fogadták el fokozatosan az új államot, hogyan azonosultak vele – vagy épp ellenkezőleg, hogyan határozták meg önmagukat vele szemben. Mindezekből a viszonyulásokból ugyanis végül összeállt az ország története, amely az ő életükre és történetükre is visszahatott.

A kiállítás alapkoncepciójának középpontjában így a Csehszlovákia történetét alakító konkrét emberi sorsok állnak, ezért magánszemélyek emlékeire, család- és élettörténetére is épül (naplók, fényképek bemutatása révén).

A két nemzeti múzeum (a prágai Nemzeti Múzeum és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum) és a két ország kulturális minisztériumának közös projektjének lényeges részét alkotják majd a cseh–szlovák kapcsolatok 1918 és 1992 között, vagyis Csehszlovákia fennállása idején, kitérve az előzményekre és az ország felbomlása utáni időszakra is. A kiállítás célja, hogy a csehek és szlovákok államának történetén belül bemutassa mindazt, „ami a két nemzetet összekötötte, és ami elválasztotta”, és hogy végül mi vezetett az ország szétválásához 1992-ben. A kiállítás bevezetőjének fókuszában Csehszlovákia politikatörténete lesz, amit tematikus részek követnek majd a nemzetiségi kérdésről, az egyházakról, a szabadidő eltöltéséről, a közlekedésről, populáris kultúráról, gazdaságról, művészetről és egyéb kérdésekről. Az elképzelések szerint olyan témák is megjelennek, mint a sorkatonai szolgálat gyakorlata, amely során a cseheket Szlovákiába, a szlovákokat pedig Csehországba küldték vagy például a szlovák popzene csehországi karrierje.

A két nemzeti múzeum vállalkozása egy még nagyobb kezdeményezés részét alkotja, amelyben további intézmények vesznek még részt: a morvaországi és sziléziai tartományi múzeumok, a prágai és a pozsonyi hadtörténeti intézetek, valamint a Cseh Tudományos Akadémia. A kiállítás a pozsonyi várban mutatkozik be április 27-én, majd átszállítják Prágába, ahol Csehszlovákia kikiáltásának századik évfordulóján nyílik meg.

A Cseh–szlovák/Szlovák–cseh kiállításon bemutatják több olyan, külföldön található dokumentum eredetijét is, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszottak Csehszlovákia történetében, és először lesznek megtekinthetők a két országban. A szervezőknek sikerült megszerezniük például az 1918-as pittsburghi egyezményt Pittsburghből, a versailles-i, Saint-Germain-i és trianoni ratifikációs szerződéseket Párizsból, valamint Berlinből az 1938-as müncheni szerződés eredetijét, az 1938-as bécsi döntés jegyzőkönyvét és a német megszállást elismerő 1939-es Hácha–Hitler jegyzőkönyvet.

A kiállítás kétnyelvű honlapján gyűlnek „a hónap kiállítási tárgyai” is. Ezek között megtalálható Csehszlovákia első államfője, Tomáš Garrigue Masaryk elnöki zászlója. A zászlót Masaryk elnök 1920. március 7-én, hetvenedik születésnapjára kapta szülővárosa, a délkelet-morvaországi Hodonín polgáraitól, akik saját kezükkel varrták. Mivel akkor még nem volt kész a „hivatalos“ elnöki zászló – amely jelzi, hogy az államfő épp az országban tartózkodik –, egy ideig ez a jelkép lobogott a prágai vár fölött. 

Itt van továbbá a liptószentmiklósi határozat eredetije is, amelyet a szlovák szociáldemokraták kezdeményezésére 1918. május 1-jén, Liptószentmiklóson (ma Liptovský Mikuláš) megtartott gyűlésen fogalmaztak meg. A dokumentum a szlovák politikusok aktuális követeléseit tartalmazza: a békekötés mellett szerepelt benne az Osztrák-Magyar Monarchia népei önrendelkezési jogának elismerése, az általános és titkos választójog bevezetése, valamint a sajtószabadság, de először jelenik meg nyilvánosan a szlovák politikai képviselők részéről a közös – csehszlovák – állam létrehozásának igénye is.    

A kiállítás szervezői – a koncepciónak megfelelően – a „közemberek” történeteinek integrálására is törekednek, amit különféle felhívásokkal és versenyekkel próbálnak átültetni a gyakorlatba. Például arra buzdítják a honlapra látogatókat, hogy kapcsolódjanak be olyan, a birtokukban lévő tárgyakkal, amelyek valamilyen módon Csehszlovákiához kötődnek, és felidézik, „megtestesítik” az egykori országot és annak történetét. A kiállítás honlapján már számos tárgy és története megjelent.

Cigarettatárca a két világháború közötti Csehszlovákia térképével.

Egy vasútmodellekhez használt, az ország cseh felén akkoriban nehezen beszerezhető szlovák transzformátor.

Egy „Tanár nélkül magyarul egy hét alatt” nyelvkönyv, amely egy, az 1930-as években Nagyszombatban szolgáló cseh csendőr számára bizonyult hasznosnak.

De az iskolákat is bevonják: a „Család, mesélj!” című verseny keretében a cseh és szlovák tanulóknak a közös ország időszakából származó, látszólag közönséges tárgyak történetét és tulajdonosaik sorsát kellett felderíteniük. A családtagokkal vagy ismerősökkel folytatott beszélgetések célja a korabeli életmód megismerése és az elfeledett családi történetek feltárása volt. A még tavaly ősszel meghirdetett és nemrég lezárult programban Csehországból 20 általános és 7 középiskola vett részt, összesen 62 csapattal és vagy 1000 diákkal, Szlovákiából pedig 5 általános és 7 középiskola, 12 csapattal és 400 diákkal. A Cseh–szlovák/Szlovák–cseh kiállítás szerzői azóta eredményt is hirdettek, egy-egy győztessel Csehországból és Szlovákiából. A nyertes dobříši cseh csapat „Retro, avagy mit dobtak mi majdnem a nagyszülők” című kiállításához saját honlapot is készített, míg Szlovákiában Malacky gimnáziumának csapata szerezte meg az első helyet. A két csapat júniusban egy kétnapos workshopon találkozik egymással, amely során egyúttal a pozsonyi kiállítást is megtekinthetik.

Az egyes tervezett részkiállítások közül érdemes megemlíteni a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria „Csehszlovák márka” nevű kiállítását, amely 2018 szeptembere és novembere között a cseh és szlovák vizuális kultúra összekapcsolódásának jelenségét tárja fel egy konkrét művész (pl. a neves szlovák építész és néprajzkutató, Dušan Samuel Jurkovič) vagy művészcsoport bemutatásán keresztül. A brünni Morva Tartományi Múzeum „Made in Czechoslovakia” kiállítása pedig 2018 októberétől a Morvaország és Szlovákia közötti, 19–20. századi történeti és kulturális kapcsolatokat tekinti át, míg a Sziléziai Tartományi Múzeum „Szilézia és Ostrava vidéke 1918–1938” a prágai kiállítást folytatja majd a régió sajátosságainak ismertetésével.    

Forrás: http://cesko-slovensko.eu/