A vizsgálat alapjául az 1942-ben bevezetett „honvédelmi ismeretek” tantárgyhoz kiadott tankönyvek szolgálnak, melyeknek a társadalom széles rétegeit elérni képes dokumentumok – vagyis a tankönyvek – egyikeként volt lehetősége egy hivatalos narratívát megfogalmazni minderről. Ennek köszönhetően talán jobban megérthetjük azokat a Trianont megelőző időszakkal és a békeszerződéssel kapcsolatos mítoszokat, amelyek hatást gyakorolhattak az újból háborúba sodródott Magyarország vezetésére. Mindemellett oktatástörténeti szempontból is fontos kérdésről van szó, hiszen a háborús oktatás története gazdagodhat a téma vizsgálata révén fontos darabkákkal.

Legelőbb érdemes ejteni néhány szót magáról a tantárgyról és általánosságban a történelemoktatás, pontosabban a történelemtankönyvek történelemképéről. A tantárgy vitéz Béldy Alajos, az ifjúság honvédelmi nevelése és a testnevelés országos vezetőjévé történő kinevezéséig vezethető vissza, aki már 1941 augusztusában, röviddel új pozíciójának elfoglalását követően kezdeményezte egy honvédelmi olvasókönyv létrehozását, ekkor még a mindennapi testnevelés elméleti tananyagához kapcsolódóan. Végül szeptemberre egy, az Országos Közoktatási Tanáccsal folytatott értekezleten egy új, önálló tantárgy létrehozásáról született döntés. Ebben az intézkedésben egyszerre körvonalazódik a kifejezetten nemzeti célokat szolgáló új tantárgyak születésének egy újabb esete, illetve egyszerre látszódik az iskolai nevelés militarizálódásának felerősödése.

vitéz Béldy Alajos (Forrás: Wikipedia)

Az új tantárgy bevezetésére a fiúiskolák számára végül 1942 májusában került sor, még Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszterségének utolsó időszakában. Gyakorlati megvalósulása és a leánytanulókra történő kiterjesztése azonban már Szinyei Merse Jenő kultuszminiszteri munkásságához köthető.

A fiúknak szóló tantárgyhoz négy tankönyvet adtak ki. Az I-II., III-IV., V-VI. osztályos tanulóknak szánt kötetek még 1942-ben jelentek meg, az utolsó, VII-VIII. osztályosoknak szóló, birtokomban lévő könyvet viszont csak 1943-ban publikálták, bár ettől függetlenül maga a könyv már korában megjelent. A tantárgy tantervét még nem sikerült megtalálnom és megvizsgálnom, így egyéb levéltári források (iskolai tantestületi ülési és továbbképzési jegyzőkönyvek) támasztják alá, hogy a tantárgyhoz kapcsolódó tananyag alapvetően két részből állt: egy ideológiai részből, valamint egy katonai előképzési célokat megvalósító részből. A tantárgyhoz kiadott tankönyvek felosztásukban az oktatási rendszer gerincét jelentő egységes gimnázium osztályait követik, bár a tantárgy nem csak a gimnazistáknak volt kötelező. Így I-VIII. osztályoknak szóló tankönyvek készültek, összesen négy kötetben, ugyanis egy-egy könyvben két évfolyamhoz kapcsolódó tananyag kapott helyet. A tankönyvek, melyeket az ifjúság honvédelmi nevelése és a testnevelés országos vezetője adott ki, az I-II. osztályos könyvet leszámítva tartalmazzák is a tananyagnak megfelelő kettősséget. Így a különböző katonai ismeretek (pl. katonai földrajz, haditechnika, honvédség szervezeti felépítése stb.) mellett irodalmi szövegek és részben kifejezetten a kötethez készült olvasmányok találhatók valamennyi tankönyvben, főként a „magyar hősökről”, „hősi életről”, „kötelességteljesítésről”.

Ha nagy általánosságban nézzük meg ezeknek a tankönyveknek a történelemképét, elmondható, hogy az igazodik a korszakra jellemző történelemszemlélethez. Nevezetesen, hogy fontos szerepet kapnak benne a nemzeti panteonba beemelt történelmi személyek, kiemelkedik a középkor, mint eszményi időszak, illetve felülreprezentált a jelenismeret: két tanév tananyaga is kizárólag az 1914-et követő szűk harminc évvel foglalkozik. Ez utóbbiból egyértelműen kirajzolódik a tantárgy erőteljes propagandisztikus célja is.

Szintén a történelemtankönyvekben megjelenő történelemszemlélettel mutat hasonlóságot, hogy míg az 1920-as és 1930-as évek tankönyveiben a forradalmak és szabadságharcok háttérbe szorultak, addig a második világháború alatt a nemzeti függetlenség kérdése újból felerősödött: ennek köszönhetően a honvédelmi ismeretek-tankönyvek is jelentős terjedelemben foglalkoznak mind a Rákóczi-szabadságharccal, mind az 1848–1849-es eseményekkel.

Némi ellentétet is felfedezhetünk viszont a korszak más tankönyveiben megjelenő történelemképhez képest. Míg más könyvek alapvetően a trianoni békeszerződéssel zárták le a dualizmust, hogy így a Népköztársaságot és a Tanácsköztársaságot tegyék meg a fő felelőssé Trianonért, a honvédelmi ismeretek tankönyvekben az első világháború egy szinte teljesen önálló egységként jelenik meg, ekképp ez kevésbé rajzolódik ki. Sőt, inkább az látszik, hogy mivel a rendszer az akkori események ellenpólusaként értelmezi saját magát, ezért tematikusan szorosabban kötődnek ezek a szövegek a világháború utáni évtizedekhez. Ráadásul a dualizmus, egy rövid fejezetet és a világháború éveit leszámítva, valójában mintegy zárójelbe került. Ez értelemszerűen abból következhet, hogy a több évtizedes béke nem szolgáltatott a tantárgy számára releváns témát.

Mint tehát láthattuk, a honvédelmi ismeretek-tankönyvek történelemszemlélete, tematikája azt erősíti meg, hogy a rendszer saját megszületésének mítoszát, legitimációját az őszirózsás forradalom és a Trianon közti időszakban gyökerezteti. Ez teszi igazán érdemessé annak vizsgálatát, hogy a tantárgyhoz készült tankönyvek hogyan festik le az 1918 októbere és 1920 júniusa közti eseményeket. A tantárgyhoz (fiúk számára) kiadott négy tankönyv közül kettő foglalkozik a korszakkal: a III-IV. osztályos tanulóknak és a VII-VIII. osztályos tanulóknak készültek. A IV. osztályosoknak szóló könyv „Hőseink a világháború óta” című fejezetben ismerteti a kérdést, míg a végzős gimnazistáknak szóló könyvben a téma a „Magyar hősök a XX. században” című fejezetekben olvasható A hasonló terjedelmű egységek a két tankönyvben különböző felosztással bírnak, a résztémák pedig eltérő súlypontokkal. Míg a IV. osztályos tananyagban megközelítőleg egyenlő arányban vannak jelen a korszakhoz kapcsolt negatív és pozitív tartalommal felruházott események, addig a VIII. osztályosoknak szánt fejezetben egyértelműen nagyobb a terjedelme az ellenforradalommal kapcsolatos szövegrészegnek. Ezenfelül szintén sarkalatos különbség, hogy a IV. osztályosoknak szóló tananyag érinti magát a trianoni békét, míg a VIII. osztályosoké nem, csupán a „trianoni korszak katonájáról” beszél.

A szövegek elemzése előtt talán érdemes reflektálni arra is, hogy az egyes részeknek kik a szerzői. A korszakban megjelenő tankönyveket jellemzően már nem a tudományos élet kiemelkedő alakjai készítették, hanem főként tanárok. A honvédelmi ismeretek tantárgyhoz készült tankönyvek ebből a szempontból sem képeztek kivételt. Például a könyvek összeállításában fontos szereppel bíró Saád Ferenc őrnagy, aki szerzőként maga több fejezetet is jegyez, bár rendelkezett bölcsészettudományi doktorátussal és egyetemi magántanári habilitációval is, viszonylag sok ideig működött középiskolában dolgozó tanárként is. Sajátossága ugyanakkor ezeknek a könyveknek, hogy tartalmuk igen jelentős része (legalábbis az olvasmányok esetében) nem kifejezetten ezekhez a könyvekhez készült el, hanem a szerzők különböző irodalmi alkotásokból emeltek ki részleteket. Ezzel a jelenséggel a kérdéses fejezeteknél is találkozhatunk. Így a történelemkép értelmezése során egy második vonalú értelmezést is kaphatunk annak kapcsán, hogy milyen szellemi hátteret épített föl a rendszer.

Az összeomlás

Ami a vonatkozó fejezetek tartalmát illeti, a könyvek a korszakot alapvetően az összeomlás, a Károlyi-kormány, illetve a Tanácsköztársaság, majd Horthy szerepének témáira osztják föl, a háborús összeomlásról mindkét könyv ír. Nem meglepő módon azt az elméletet erősítik meg, hogy a csatatereken nem állt vesztésre a Monarchia, sőt kiemelik, hogy az ország területén nem dúltak harcok. Ezt a VIII. osztályosoknak szóló tankönyv egy térképpel is nyomatékosítja, amely a háború végi arcvonalakat ábrázolja. A két tankönyvben viszont érdekes különbségre lehetünk figyelmesek.

(Honvédelmi ismeretek VII-VIII.: 129.)

A IV. osztályosoknak szóló tananyag a nemzetiségeket, illetve azokat teszi felelőssé, akik magyarként fordultak szembe a háborúval, a hátországban és a fronton egyaránt. Igaz, a motivációjukra a kiválasztott szemelvények (részletek Deseő Lajos harctéri naplójából, illetve Gyóni Géza Csak egy éjtszakára… című verse) nem reflektálnak. Ez a bűnbakképzési technika azért is érdekes, mert az 1940-es évekre a hivatalos kommunikációban – beleértve a tankönyveket is – a nemzetiségekkel szembeni ilyen sommás megállapítások visszaszorultak, még akkor is, ha nem is találunk sok valódi gesztust a nemzetiségek irányába.

A VIII. osztályos tankönyvben az összeomlás okaként már egyáltalán nem jelennek meg a nemzetiségek, a szöveg viszont megadja a magyarázatot arra, hogy miért fordulhattak szembe a háborúval akár a hátország lakói, akár a katonák: mindezt a lord Northcliffe nevével fémjelzett nyugati propagandatevékenységre vezeti vissza. Ez persze nem meglepő, hiszen lord Northcliffe – vagyis az 1905-ben nemesi címet kapó, majd 1918-ban vikomttá váló Alfred Harmsworth brit sajtómágnás (The Times, Daily Mail) – munkásságát már a háború alatt is igen károsnak tartották a kortársak, később pedig viszonylag szélesebb körben is ismertté vált a tevékenysége. Értelemszerűen a brit kormányzat ellenséges országokat célzó propagandafelelőseként nem is feltétlenül érdemtelenül.

Károlyi, Tanácsköztársaság

Mindkét tankönyv történelemszemléletéből világosan kitűnik, hogy az országban a fegyverletételt követő időszakban bekövetkezett események, különösképpen pedig Károlyi Mihály a felelőse Magyarország katonai megszállásának, méghozzá a Belgrádban megkötött egyezménye miatt. Így ezt az időszakot árnyalás nélkül, egyértelműen rossz színben tüntetik föl. Ez a teljes tartalmi egybecsengés ebben az esetben nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy mindkét esetben a vonatkozó fejezetek szerzője ugyanaz a Marjay Frigyes huszártiszt volt.

Károlyi Mihály (Forrás: Wikipedia)

Érdekes viszont az a különbség, ahogyan a két könyv a Tanácsköztársaság témáját vizsgálja. A VIII. osztályosoknak szóló szöveg ugyanis csak érintőlegesen foglalkozik ezzel az időszakkal. Talán ez esetben sem meglepő módon teljes mértékben elítélő kontextusban: Tormay Cécile Bujdosó könyv című munkájának egy rövid részletét idézi, amelyben a szerző egy történeti ciklikusságban helyezi el ezt a korszakot, így szükségszerűen bekövetkező és szükségszerűen pusztító eseményként utal a Tanácsköztársaság megszületésére. E felfogással egyébként maga a könyv is kritikus: a végén található jegyzet kritikai észrevételeket is fűz hozzá. Ezen a tematikus egységen felül pedig Horthy Miklós tevékenysége kapcsán kerül megemlítésre a Tanácsköztársaság, ezzel is kihangsúlyozva a későbbi kormányzó ellenforradalmiságát.

A IV. osztályos tankönyv ezzel szemben részletesebben foglalkozik a Tanácsköztársasággal. Történelemképe persze nem tér el sem a másik tankönyvben, sem általánosságban a korszak más tankönyveiben található képtől: erőteljes szerepet kap benne a kommunista diktatúra erkölcsi megvetése, kiváltképp az erőszakos cselekedetei tükrében. Ráadásul egy meglehetősen elborzasztó példán keresztül: a szöveg egy érdemben ártatlan parasztember statáriális kivégzését írja le. Ezzel a tankönyv szintén igazodik a korszak utolsó történelemtankönyveinek álláspontjához, melyekben a korábbi munkákhoz képest egyre nagyobb fókusz irányult a Tanácsköztársaság terrorjára és brutalitására.

Egy további, kiemelendő szempont e fejezetek kapcsán a zsidósághoz való viszonyulás. A „zsidókérdés” súlya az 1930-as években alapvetően növekedett a történelemtankönyvek jelenkori fejezeteiben. Igaz, érdekes módon az állami kiadású tankönyvekben a katolikus tananyaghoz képest ez a téma kevésbé volt hangsúlyos. Mivel a honvédelmi ismeretek-tankönyvek az előbbi csoportba tartoztak, feltételezhető, hogy az antiszemitizmus mérsékeltebben jelenik csak meg. A kép azonban vegyes: míg a VIII. osztályosok számára kiadott tankönyv vonatkozó fejezeteiben meg sem említik a zsidóságot, addig a IV. osztályos tankönyvet nagyon erős antiszemita beállítottság jellemzi, különösen a Tanácsköztársasággal kapcsolatban, ahol néhány ponton a zsidókat teljesen összekapcsolja a diktatúrával.

A Horthy-legenda

A honvédelmi ismeretek-tananyag elkészültének idejére általánosságban megjelenik a tankönyvek jelenkorismereti részeiben egy Horthy Miklós-mítosz vagy legenda. Ez a kép a két világháború közti időszakban fokozatosan épült föl, majd a második világháború idejére – talán részben a német befolyás ellenében és a magyar függetlenség hangsúlyozása érdekében, részben pedig a magyar alkotmány jogfolytonosságának hangsúlyozása érdekében, ezzel a szélsőséges, nyilas ideológiákkal szembeni védekezés céljából – erősödött meg. Ennek köszönhetően Horthy Miklós ábrázolása valóban már-már legendaképzéssel ért fel. A kormányzó legendája több elemből áll össze a honvédelmi ismeretek-tankönyvben olvasható szövegekben. Így például utalások történnek Horthy Miklós háborús hőstetteire, szinte transzcendens léptékű annak a leírása, ahogy Horthy meghallotta a haza hívó szavát, és hátrahagyta kenderesi otthonát, de ugyancsak fontos elem az új, nemzeti hadsereg megszervezésének és a Dunántúlra történő átkelésnek a bemutatása. Végül pedig mindkét tananyagrészben kiemelt szerepet kap november 16-a, vagyis Horthy Budapestre történő bevonulása. Ezt a IV. osztályosoknak szóló tankönyvben – talán nyomatékosításként – illusztrálták is egy fotóval.

(Honvédelmi ismeretek III-IV.: 100.)

Trianon

Kifejezetten Trianonnal kapcsolatban csak a IV. osztályos tankönyvben olvashatunk egy rövid, egyoldalas leírást, a VIII. évfolyamosok könyve ugyanis magával a békeszerződéssel nem foglalkozik. Az nem meglepő, hogy a leírás nyíltan, éles hangon kritizálja a békeszerződést. Sőt, a fejezet főcímében lényegében meg is kérdőjelezi azt („A trianoni ú.n. békeszerződés és katonai következményei”). Ennél fontosabb viszont, hogy e fejezet konkrét feladatot is kijelöl mind a fiatalság, mind az egész ország számára. Ez pedig nem más, mint a revízióért végzendő munka. Bár a fejezet szerzője nem azt állítja, hogy ezt fegyverrel kellene megtenni, de a kontextusból és a szövegben használt kifejezésekből („ellenségeink”) nem nehéz erre asszociálni.

Összegezve a fentieket, a honvédelmi ismeretek-tantárgy történelemképéről elmondható, hogy az igazodik a korszak történelemképéhez, megerősíti azokat a mítoszokat, amelyeket más tankönyvek is: ír a háborús összeomlásról, elítéli a Károlyi nevével összeforrott néhány hónapot, a Tanácsköztársaságot, majd jelentős hangsúlyt helyez egyrészt magára Horthy Miklós személyére, másrészt pedig az ellenforradalmi erők országmentő munkájára.

Érdekes részét képezi a tankönyvek történelemképének az összeomlás okozóinak megváltozása, az, hogy a VIII. osztályos tankönyvekben eltűnik a zsidóság szerepének hangsúlyozása ami ellentmondásokhoz vezet a két tananyag között. Erre viszont a gyakorlatban bizonyosan nem kellett egyetlen tanárnak sem reflektálnia. Részben azért, mert eleve kérdéses, milyen mennyiségben sikerült eljuttatni e tankönyveket a diáksághoz, részben pedig azért, mert az a tanuló, aki IV. osztályosként találkozott e tárggyal, végzős gimnazistaként már biztosan nem tanulta: Teleki Géza 1945 júniusában, vagyis a bevezetést követő harmadik tanév végén (több hónapnyi átmeneti időszakot követően) törölte az oktatásból.

Források és szakirodalom

• Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest: Osiris Kiadó, 2010.
• Blasszauer Róbert: Az IHNETOV munkanaplója. Vitéz Béldy Alajos vezérezredes Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból 1941–1943. Budapest: Hadtörténelmi Levéltár – „Múlttal a Jövőért” Alapítvány, 2002.
• Unger Mátyás: A történelmi tudat alakulása középiskolai történelemtankönyveinkben a századfordulódtól a felszabadulásig. Budapest: Tankönyvkiadó, 1976.
• Nagy Péter Tibor: Az állami befolyás növekedése a magyarországi oktatásban 1867–1945. Iskolakultúra, 2005/5–6. 3–229.
• VKM 106.396/1942
• VKM 8.777/1943
• Hivatalos közlöny, 1942/23. 720.
• Honvédelmi ismeretek tankönyvek, Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltár (MNL BaML) VI. 501.a. 30. doboz 9282/1942–43 A M. Kir. Gyermeklélektani Intézetben 1942. december 4-én és az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület Házában december 5-én megtartott, a budapestvidéki tankerület polgári iskolai igazgatóinak szervezett tanfolyamának jegyzőkönyve
• Gőzsy Zoltán–Dévényi Anna: A történelem tanításának tartalmi és módszertani változásai. Egyetemi jegyzet a Történetírói irányzatok és hatásuk a történelemtanításra című kurzushoz. Pécs: PTE-BTK TTI, 2011.
• Honvédelmi ismeretek tankönyv III-IV. osztályosok számára, Honvédelmi ismeretek tankönyv a VII-VIII. osztályosok számára
• Albert B. Gábor: „Kívánsággondolkodás” a hómani gimnáziumi történelemtankönyvekben. Neveléstudomány, 2020/2. 52–60.
• MNL BaML VI. 501.a. 3. doboz 84/1941 Fodor Ferenc tankerületi főigazgató 1941. május 20-án kelt, valamennyi közép-, középfokú és szakiskola igazgatóságának és a tanfelügyelőknek küldött levele a nemzetiségi kérdésben való helyes magatartás tárgyában és A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok Délvidéken 1918–1947. Budapest: Napvilág Kiadó, 2004.
• Gesztesi Gyula: A magyarság a világsajtóban. Kaposvár: Szabó Lipót Könyvnyomdája, 1918.
• Pilch Jenő: A világháború története. Budapest: Franklin Társulat, 1928.
• Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Pozsony: Kalligram, 2009.
• Albert B. Gábor: Az „első órák” történelemtankönyvei a második világháború hullámverésében (Korirányok, geopolitikai irányváltások 1938 és 1945 között a jelenkor-történeti részek tárgyalásakor). Neveléstudomány, 2019/3–4. 45–53.
• MNL BaML VIII. 51. 3. doboz 2463/1944–45 Fekete Miklós kereskedelmi középiskolai igazgató 1945. július 20-án kelt, valamennyi közép-, középfokú és szakiskola igazgatóságának küldött levele a honvédelmi ismeretek osztályozása tárgyában