Az egységes Csehszlovák Köztársaság/Csehszlovákia helyébe a Cseh-Szlovák Köztársaság/Cseh-Szlovákia (közkeletű nevén „második köztársaság”) lépett, de a magyar újságírók csak lassan alkalmazkodtak az új viszonyokhoz. Fest Aladár tanár és történész, Fiume néprajzának és történetének kutatója, 1939 elején a következő cikket jelentette meg az MTA Magyarosan című folyóiratának 1939/1. számában, nem is sejtve, hogy a csonka köztársaságnak akkor már csak hetei voltak hátra, és az egész kérdés hamarosan tárgytalanná vált, legalábbis néhány évre.

„Cseh-Szlovákia”.

Amióta az egységes nemzeti állam hamis látszatát kelteni akaró „Csehszlovákia” megszűnt, s helyébe egyelőre egy dualisztikus elképzelésű államalakulat lépett, a régi elnevezésnek is meg kellett változni. A németek siettek is számot vetni az új helyzettel, s a müncheni megállapodás óta a régebbi „Tschechoslowakei” helyett következetesen a „Tschecho-Slowakei” vagy „Tschecho-slowakische Republik” elnevezést használják.

A mi lapjaink ellenben még jó ideig mindíg csak Csehszlovákiát írtak, ami arra indította e sorok íróját, hogy két vezető hírlapban is felszólalt e helytelen megszokás ellen. Azóta már a mi lapjaink változtattak a régi elnevezésen; most már „Cseh-Szlovák Köztársaság” néven említik a megmaradt és szerkezetében megváltozott államot. Ez egészen helyes; megfelel az „Osztrák-Magyar Monarchia” egykori hivatalos elnevezésének.

Semmiképpen sem helyes azonban az újabban használatos rövidített elnevezés: „Cseh-Szlovákia”; – amint nem lett volna helyes az Osztrák-Magyar Monarchiát Osztrák-Magyarországra rövidíteni, mert hiszen akkor az osztrák mint jelző azt jelentette volna, hogy Magyarország voltakép osztrák. Azért mondottuk inkább így: Ausztria-Magyarország (Österreich-Ungarn), két főnév összekapcsolásával.

De vegyünk fel még más példákat. Ha – teszem fel – Törökország és Bulgária dualisztikus alapon egyesülnének, az új államalakulatot aligha neveznők Török-Bulgáriának; vagy ha Görögország és Albánia lépnének ily dualisztikus kapcsolatba, ezt a kettős államot sem mondanók Görög-Albániának. Amikor Svédországnak és Norvégiának még közös uralkodójuk volt, akkor sem beszéltünk Svéd-Norvégországról. Anglia és Skócia egyesülésük után a Nagy-Britannia nevet vették fel; ezt sem mondhatjuk Angol-Skóciának.

Lapjaink azonban puszta helytelen megszokásból nem mennek tovább egy egyszerű kötőjel betoldásánál, mikor az előbbi Csehszlovákia helyett most már Cseh-Szlovákiát írnak, amivel Szlovákiát megint csak csehnek minősítik. A kötőjel magában nem szünteti meg a kezdő szó jelzői jelentését. A régebben írt Ó-Buda, Nagy-Szeben, Kis-Kún-Halas ugyanazt jelentették, mint most Óbuda, Nagyszeben, Kiskúnhalas. A szóbeszédben, kiejtésben a Cseh-Szlovákia teljesen és tökéletesen ugyanúgy hangzik, mint Csehszlovákia. Mutato nomine eadem narratur fabula.

A helyes elnevezés (csehül is, tótul is: Česko-Slovensko) két főnév összekapcsolása lenne így: Csehország-Szlovákia (úgy mint Ausztria-Magyarország, Österreich-Ungarn). Ez teljesen kidomborítaná Szlovákia önállóságát.

Egyébiránt ez a Szlovákia is új magyar (?) szó. Háborúelőtti szótáraink még nem ismerik. Csak a trianoni békeparancs diktálta ránk a francia „Tchécoslovaquie” mintájára „Csehszlovákia” formájában. Ám tartsuk meg a Szlovákiát, mert hiszen Tótországnak régebben Szlavóniát neveztük. De ne tegyük meg még ráadásul csehnek. Ha már mindenáron rövidíteni akarunk (noha erre nincs semmi kényszerítő ok), akkor írjunk legalább a német Tschecho-Slowakei (nem Tschechisch-Slowakei) mintájára Cseho-Szlovákiát; itt a „cseho” már nem jelző. Egy kissé exotikusan hangzik, olyanformán, mint Indo-Kína, de hát maga az állam is exotikus. Mondhatnók még cseh és tót hivatalos mintára (Česko-Slovensko) így is: Cseszko-Szlovákia. A Cseh-Szlovákia (kiejtésben = Csehszlovákia) hibás elnevezés ellen azonban tiltakozni kell minden ép nyelvérzékű magyar embernek.

Fest Aladár.

Forrás: Magyarosan. Nyelvművelő folyóirat. VIII. évf. 1939. január–február 1. sz. 20–21.