Az előző napok sikerei nyomán igen magabiztos Forradalmi Kormányzótanács azonban visszautasította az antant felszólítását.  A Párizsból jövő második jegyzék nyolc nappal később, június 15-én érkezett meg, amelyben már közölték Budapesttel az ország jövendő, véglegesnek szánt határait, egyúttal pedig felszólították a magyar kormányt, hogy vonuljon vissza ezek mögé a vonalak mögé. Ez a gyakorlatban a Felvidék kiürítését jelentette, cserébe a román csapatok által megszállt Tiszántúl átadásáért. A proletárdiktatúra vezetése tisztában volt vele, hogy garanciák híján meglehetősen kockázatos elfogadni az ajánlatot, ám hosszas mérlegelés után végül engedett az antant nyomásának. A Vörös Hadsereg a csehszlovák csapatokkal folytatott tárgyalásokat követően június 30-án kezdte el az északi területek kiürítését. 

Tiltakozás a magyar Vörös Hadsereg elvonulása ellen Eperjesen, 1919. június végén. Forrás: Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján. "Tiltakozás a magyar Vörös Hadsereg elvonulása ellen Eperjesen" Utoljára módosítva 2019-02-19.

Az alábbi parancsot a Vörös Hadsereg főparancsnoksága küldte a Cegléden állomásozó I. hadtest katonáinak 1919. június 29-én:

Az entente hatalmakkal való tárgyalások következményeként a magyar kormány a hadseregparancsnokságnak ama parancsot adta, hogy a cseh-szlovák hadvezetőséggel egyetértőleg a csapatokat ama vonal mögé vonja vissza, melyet az entente az északi határul egyelőre ránk erőszakolt. A magyar kormánnyal egyetértőleg a hadseregparancsnokság kijelenti, hogy ezt a határt véglegesnek el nem fogadja és megfog jönni annak ideje és módja, hogy az ország létét biztosító határok ismét helyreálljanak. Tehát mindenki tudja meg és felvilágosítandó, hogy eme visszavonulás és kiürítés csakis időleges jellegű. A parancs fenti része az összes parancsnokoknak politikai megbízottaknak és vöröskatonák tudtul adandó és beható iskolázás tárgyát képezze. A cseh ellen küzdő és dicsőségről-dicsőségre győzelemről győzelemre előrehaladó vörös hadseregre felemelőleg hasson az a tudat, hogy ökölcsapásainak köszönhető a tiszántúli terület, melyet ők északon harcolva ellenértékül kivívtak. Az entente hatalmak az északi terület kiürítése ellenében kiürítik a románok által önkényesen és erőszakkal megszállt tiszántúli területekre. A vörös hadsereg győzött, feladatának nagy részét sikeresen megoldotta. […] [A Vörös Hadsereg azonban új feladatok előtt áll], mely feladatok megoldása csak akkor lehetséges ha az öntudatos proletár fegyelem megmarad és proletár hazairánti kötelesség teljesítés és lelkesedés továbbra is fenntartatik. Felszólítom tehát az összes parancsnokokat, politikai megbízottakat és vöröskatonákat, hogy összeszorított fogakkal teljesítsék eme fájdalmas, de pillanatnyilag szükséges parancsot és érezzék át, hogy az ő erős proletár kezükbe van a proletár haza további sorsa letéve. Az ő fegyelmezettségüktől és magatartásuktól függ a magyar proletárság további sorsa. Azzal a meggyőződéssel adom ki, először a vörös hadseregnek azt a parancsot, hogy „hátra”, hogy az a hátra csak egy nagy lépés ehhez, hogy rövid idő múlva újult erővel mutassuk meg öklünket elnyomóinknak. Bízom benneteket vörös katonák, mert tudom, hogy az öntudatos proletár fegyelem átérzi a nagy célokat, melyek erre az elhatározásra vezették azokat kik a vezetésre hívattak. Éljen a győzelmes fegyelmezett magyar vörös hadsereg!

Forrás: MNL OL K 803. PTI 606. f 2. Katonai szervek táviratai 8. d. 2/3. öe.  XII. k. 1433.