A trianoni békeszerződés 1920. november 15-i elfogadása előtt a Teleki-kormány fontos rendelkezést hozott. A békeszerződés nemzetgyűlési vitájának kezdete után egy nappal, 1920. október 27-én bocsátották ki a 8352/1920. számú miniszterelnökségi rendeletet, amely beszédes módon „a megszállott területekről beutazók ellenőrzéséről” címet viselte. (Tehát nem menekültekről, optánsokról vagy repatriálókról beszélt.)

A rendelkezés a trianoni béke parlamenti elfogadása után három nappal jelent meg a közlönyben, nyilvánvalóan azért, hogy az új jogi helyzetben tehermentesítse az országot az 1918 vége óta a maradék országterületre rövidebb szünetekkel folyamatosan áramló menekültek elől. Teleki miniszterelnök maga is keresetlenül fogalmazott egy 1920. október végi beszédében: „A megszállott területekről menekült tisztviselők szaporodása országos veszedelmet jelent. (…) Ezt a súlyos terhet nem bírja tovább az ország. (…) Egyenesen hazafiatlan dolog az idemenekülés azok részéről, akik nem kényszerűségből jönnek”.

A rendelet megszabta, hogy ki léphet be az országba:

  1. olyan családfők, akiknek családjuk már az anyaországban tartózkodik és olyan családtagok, akiknek családfője már előbb beköltözött;

  2. tanulók és főiskolai hallgatók, akik tanulmányaik folytatása miatt költöznek be;

  3. azok a közszolgálati alkalmazottak, akik fel tudják mutatni annak igazolását, hogy Magyarországon alkalmazzák őket.

A rendelet hozzátette, hogy „Méltányos esetekben bebocsáthatók azok, akiket a megszálló hatalmak katonai vagy polgári hatóságai kiutasítanak s e tényt kiutasitási határozattal igazolják, továbbá oly egyének, kiknek számára a megszállott területeken való tartózkodás lehetetlenné vált, vagy akiknek beköltözése egyéni körülményeiknél fogva kivánatos”. A rendelet azt is meghatározta, hogy a MÁV-ot sújtó kocsiínség miatt milyen rendben lehet befogadni a vonattal érkező menekülteket. Tekintettel arra, hogy a trianoni békeszerződés szövege a magyar állampolgárság választásának (optálásnak) a körülményeiről is rendelkezett, azt időkorláthoz kötötte (a békeszerződés életbelépésétől egy évet adott), és 1920 novemberében nem lehetett tudni, mikor kerül sor a becikkelyezésre, a kormány minél előbb lépni akart. A határállomásokon Beköltözőket Ellenőrző Kirendeltségeket állítottak fel, amelyek döntöttek az érkezők befogadásáról vagy elutasításáról.

Kovács Lajos nagyváradi postai alkalmazott beköltözési engedélye 1922-ből. Forrás: Postamúzeum.

 

Az intézkedés nyomán drasztikusan csökkent az országba érkezők száma: a hivatalos statisztikák szerint míg 1920-ban több mint 121 ezren költöztek be az országba, számuk 1921-ben a töredékére, 26 123 főre csökkent. A szigorú szabályozás később is folytatódott, 1924-ben már csak 887-en léphettek be ilyen módon az országba.

Ablonczy Balázs

 

 

Twitter megosztás Google+ megosztás