Az emlékmű – az aradi vértanúk, az első világháború és Trianon közös emlékhelyének részeként – 1935 és 1938 között épült.

Maróti Géza építész-iparművész úgy tervezte meg a Zebegény fölötti Kálvária-dombon található „Országzászlót” és „Hősiemléket”, hogy az egész együttes („Nemzeti Tragédiák Emlékhelye”) a Duna felől már több kilométeres távolságból látható legyen.

Különböző okokból azonban nem készült el teljesen, és még a felavatása is elmaradt. Az 1960-as években az országzászló-építményt kilátóvá alakították át, eredeti funkcióját pedig elhallgatták.

1996-ban az egyik oszlopon emléktáblát helyeztek el, felidézve a trianoni békeszerződést, majd megkezdődött a komplexum helyreállítása, az ezredforduló óta pedig ismét trianoni emlékhelyként működik.

2000. június 4-én hivatalos emlékünnep keretében avatták fel, és a történelmi Magyarország egyes régióiból hozott földet helyeztek el a talapzatánál.

Az emlékhelyegyüttes másik végén, a Kálvária-kápolnában felszentelték a „Nemzeti Emlékezés Harangját”.

Az emlékhely központi oszlopából emelkedik ki a félárbócra eresztett országzászló, a környező négy kőoszlop tetején pedig országalmára emlékeztető, kettős kereszttel ellátott fémgömböket erősítettek. A gömbök oldalán Deák Ferenc szavai olvashatók: „Amit erő vagy hatalom elvész, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják.”

(Adatok forrása: Zeidler Miklós, Boros Géza, Köztérkép.hu; fotók: Zahorán Csaba)