A Krónika legújabb részében azt mutatjuk be, hogyan ismertette Woodrow Wilson amerikai elnöknek az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszteréhez, Ottokar Czernin grófhoz intézett válaszát a Budapesti Hírlap 1918. február 13-i száma, mindez pedig milyen események kontextusába illeszkedett a keleti fronttól a Monarchia hátországáig.

Míg a Krónika előző részeiben a wilsoni pontok ismertetését mutattuk be az 1918. január 10-i és 11-i Budapesti Hírlap és Az Est cikkein keresztül, ezúttal a békejavaslatra adott osztrák-magyar és német reakciókról szóló cikkek közül szemezgetünk, betűhű formában.

A Krónika következő része azt mutatja be, hogy Az Est – Miklós Andor független, népszerű bulvárlapja – cikke hogyan mutatta be Wilson „14 pontját”.

Most induló sorozatunkban, a Krónikában főképp az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának és az új berendezkedés kialakulásának fontos eseményeire koncentrálunk. A korabeli magyarországi sajtó beszámolóiból csemegézve próbáljuk meg közelebb hozni a fordulatokban gazdag 1918–1920 közötti időszakot.

Ma száz éve, hogy Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök a Kongresszus két házának összevont ülésén elmondott beszédében összefoglalta az Egyesült Államok akkori hadicéljait. Ezt nevezzük „14 pont”-nak.

A mellékelt képeslapon két olyan szobrot látunk, amelyek régen nincsenek már meg. A huszadik századi Közép–Európa történetét talán a szobrok jövése – menése írja le legjobban. Budapesten Szoborparkot hoztak létre a kommunizmust soha meg nem tapasztalt nyugati turisták számára, Pótó János pedig kiváló könyvében (Az emlékeztetés helyei, 2003) írta le a rendkívül „sportos” (értsd: emlékmű létére szokatlanul mozgékony) Bandholtz-szobor történetét. De ez nem csak nálunk van így.