2018-ban, majd az azt követő években egymás után jelentek meg Romániában az 1918-as „Nagy Egyesülés” – vagyis a román nemzet egy államban történt egyesítése – óta eltelt évszázadot értékelő munkák. Közéjük tartozik az „Egy centenárium…” című tanulmánykötet is, amelynek bemutatására kutatócsoportunk munkatársa, Zahorán Csaba vállalkozott.

Kutatócsoportunk vezetője, Ablonczy Balázs újra a Digitális Legendárium Griffsider című podcast-sorozatának vendége volt.

Egy száraz adminisztratív aktacsomó is rejthet csodálatos újdonságokat. 1920 májusában, egy hónappal a trianoni békeszerződés aláírása előtt, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium polgári iskolákat felügyelő VI/a osztálya kiadta a 41998/1920-as számú körrendeletet. Ebben felszólította a megmaradt ország polgári iskoláiban működő menekült tanárokat, hogy az összeomlás, a forradalmak, illetve az idegen megszállás során szerzett tapasztalataikat jelentésben foglalják össze. A Trianon 100 Kutatócsoport vezetője, Ablonczy Balázs írása.

Még a nyáron jelent meg kutatócsoportunk tagja, Juhász Balázs írása a Forum Historiae nevű szlovák online történeti folyóiratban.

A trianoni békével kapcsolatos számtalan folklorisztikus történet közül az utóbbi időben kapott lábra az, amely arról szól, hogy a Balkánról és Romániából visszavonuló német, úgynevezett Mackensen-hadsereg felajánlotta, hogy megvédi Erdélyt a betörő román csapatoktól (akár a Székely Hadosztállyal közösen), ám a Károlyi-kormány ezt az ajánlatot elutasította, Mackensent pedig letartóztatta. Ablonczy Balázs írása a kérdés hátteréről.

1918 őszén, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának heteiben a megreformált, föderalizált birodalom vagy a Bécstől függő, de autonóm Erdély alternatívájával szemben az erdélyi románok elképzelései között egyre határozottabban körvonalazódott a Romániával való egyesülés lehetősége. Ez már nem a homályos, távoli és bizonytalan jövő részét képezte, hanem egyre többen gondolták úgy, hogy ez a lehetőség karnyújtásnyira került. Kollégánk, L. Balogh Béni hamarosan megjelenő forráskiadványában ("Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban. Dokumentumok") kapott helyet Nicolae Bălan nagyszebeni ortodox teológiai tanár Vasile Goldişnak írt levele, amelyben iași-i útjáról számolt be az erdélyi politikusnak.

A Trianon 100 munkatársa, Révész Tamás a Monarchia 1918. őszi katonai összeomlásáról és következményeiről tartott előadást a Clio Intézet és Budapest Főváros Levéltára szervezésében. Opponense Gali Máté (Veritas Történetkutató Intézet) volt, a moderátor szerepét Bödők Gergely (Clio Intézet) töltötte be.

A lőcsei Honvéd-emlékművet 1919 augusztusában szokolisták (a Sokol nevű cseh hazafias tornaegyesület tagjai) törték darabokra, és távolították el a város főteréről, ahol 1876 óta állt. Többek közt a szobor fejrésze is megtekinthető a lőcsei Szepesi Múzeumban, a régi városháza épületében rendezett kiállításon, amely az 1918-1919-es helyi impériumváltást mutatja be. A „Löcse [?] 1918 – Levoča 1919” címet viselő tárlatról munkatársunk, Szeghy-Gayer Veronika készített rövid összefoglalót.

A nagynak ígérkező történelmi pillanatokat logisztikai szempontból is meg kellett szervezni. Az erdélyi románságot képviselő 1228 (más adatok szerint 1450) küldöttön kívül végül százezres tömeget megmozgató, Gyulafehérvárra összehívott román gyűlés szervezőinek fel kellett készülniük az esemény lebonyolításával kapcsolatos banális kérdésekre is, mint amilyen a résztvevők étkezése és elszállásolása.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja a Történettudományi Intézet szervezésében egynapos tudományos tanácskozással emlékezik meg a birodalmi összeomlás és a nemzeti államépítések átmeneti korszakáról.

A Román Nemzeti Bank négy új emlékérmét bocsátott ki a Nagy Egyesülés centenáriumának alkalmából.

„Besszarábia sorsa” – Romániával való egyesülése – szinte azonnal nemzetközi üggyé vált. Az etnikai elv alapján ugyanis Ukrajna is igényt tartott a térség egyes részeire, sőt még Bulgária is megnyilvánult a kérdésben. A Krónika legújabb része a Budapesti Hírlap 1918. április 13. és 14-i számaiból válogatott.

Mai összeállításunk a besszarábiai fejleményekről szóló újabb tudósítások mellett - többek közt - egy másik fontos, az Osztrák-Magyar Monarchia sorsára kiható eseményt is felidéz: a Monarchia "elnyomott népeinek" római kongresszusát, amelyről egyaránt beszámolt Az Est és a Világ 1918. április 12-i száma.

A Budapesti Hírlap 1918. április 11-i számának 4. oldalán ez a néhány sor adta hírül Besszarábia és Románia egyesülését:

1918 tavaszán a magyar sajtóban kezdtek megszaporodni az oroszországi zűrzavar egyik mozgalmas színterével, Besszarábiával kapcsolatos hírek. A besszarábiai román nacionalista vezetés és a központi hatalmakkal a békefeltételekről tárgyaló román kormányzat ugyanis kihasználták a kínálkozó alkalmat, hogy helyreállítsák az 1812-ben kettévágott Moldva egységét. A Krónika következő részei ezt a folyamatot kísérik figyelemmel.

„Csehszlovákia kezdetben valószerűtlen projektje hogyan vált olyan valósággá, amely kihatott az új országban élő milliók életére.”

Megjelent a Történelmi Szemle 2017/4. száma egy sor érdekes írással, köztük kutatócsoportunk munkatársának tanulmányával Kassa 1918-1919 közötti történetéről.

Minden bizonnyal a vasutasok voltak az első állami alkalmazottak, akik megérezték az impériumváltást, és nem is akárhol: mivel Horvátországban a MÁV egyúttal a magyar államot is jelképezte, már 1918 október végén elkezdték leverni és eltüntetni a magyar feliratokat és elűzni a vasutasokat.