2017. szeptember 30. szombat, 17:23
első világháború, Osztrák-Magyar Monarchia, menekültek, Bécs
A bécsi Collegium Hungaricum épületétől alig néhány utcányira nagyrészt még ma is állnak azok az épületek, amelyekbe 1914 szeptemberétől a Galíciából és Bukovinából érkező menekültek beköltöztek. Szűts István Gergely írása az első világháborús bécsi menekülthelyzetről.

Az első világháború alatt ez a környék - a Leopoldstadt, a város II. kerülete - különösen érintett volt a keleti tartományokból az orosz csapatok elől evakuált vagy menekült emberek fogadásában és elhelyezésében. Bár teljesen pontos adatok nem ismertek, de a háborús évek alatt a Bécsbe érkezettek majd háromnegyede ebben a kerületben próbált menedéket találni. Helyzetüket nehezítette, hogy Leopoldstadt már korábban is zsúfolt, szociális szempontból nehéz helyzetben lévő kerületnek számított.

A keleti tartományokból a birodalom fővárosába érkezőkről az első hivatalos hír szeptember 14-én jelent meg. Eszerint az elmúlt két hétben a városi hotelekben 2400, míg privát szállásokon körülbelül 4500 menekült tartózkodott. Ez a szám a következő hetekben tovább nőtt, a bécsi rendőrség jelentése szerint október 2-ig 43320 főt regisztráltak Bécs pályaudvarain. 1915 kora tavaszán pedig már mintegy 150 ezer főre becsülték a városban tartózkodó, többségében zsidó származású menekültek számát.

Menekültek a galíciai Podhajcében

A főváros tanácsa 1914 szeptember 10-én alakította meg a Bécsbe érkezett háborús menekültek központját (Zentralstelle der Fürsorge für Kriegsflüchtlinge in Wien), amelynek központi irodája a II. kerület Zirkusgasse 5. sz. alatt volt található. A gangos ház földszinti épületrészében berendezett irodába kellett, hogy vezessen első útjuk a Nordbahnhofon leszálló menekülteknek. A városi rendőrséggel is együttműködő iroda előtt folyamatosan kígyózott a sor. A regisztrációt követően a hivatal alkalmazottai a súlyos lakáshiány miatt legtöbbször csak a különböző szociális támogató központok címeit adták meg a nagyrészt nincstelen menekültek számára.

A menekültügyi központ irodája

A környező utcákban számos segítő iroda, így étel- és ruhaosztó raktár, varrószoba, mosoda, gyermekotthon, oltás és járványügyi állomás és levelezési iroda is működött, valamint két városi fürdőt is kijelöltek a menekültek számára. Az állami és városi segélyközpontok mellett a zsidó hitközségek is igyekeztek segíteni hitsorstársaiknak.

A Zirkusgasse napjainkban

1918 szeptemberéig átlagosan 40 ezer menekült tartózkodott a városban. Visszatérésük kérdése már 1914 őszétől napirenden volt, azonban hazaszállításuk alapvetően a keleti tartományokban folyó hadműveletek sikereitől függött.

A Mohrengasse napjainkban

Az első világháborút követően az Osztrák Köztársaság fővárosában még az 1920-as évek első felében is mintegy 25 ezer galíciai és bukovinai menekült tartózkodott. Többségük pedig továbbra is a Leopoldstadt komfortnélküli és gyakran túlzsúfolt lakásaiban volt kénytelen élni mindennapjait.

 

 

Twitter megosztás Google+ megosztás